Magyar Geotermális Egyesület (alapítás éve: 1995)
Kapcsolat E-mail Facebook Google+ Youtube Hírlevél 

A vízügyi igazgatóságok mint vagyonkezelők

« Vissza a főoldalra

www.mgte.hu » Vagyonkezelés » A vízügyi igazgatóságok mint vagyonkezelők

Több vízjogi létesítési engedélyezési eljárás során felmerült a területileg illetékes vízügyi igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásának beszerzése. Erre legelőször 2013 nyarán, a Magyar Hidrológiai Társaság Gödöllőn rendezett XXXI. Országos Vándorgyűlésén esett szó nagyobb nyilvánosság előtt.


„A felszínalatti vizekre vonatkozó vagyonkezelői jogok gyakorlása a megváltozott jogszabályok tükrében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén” című előadás fő mondanivalója az volt, hogy a korábbi szakértői véleményezői szerepkör helyett az igazgatóság vagyonkezelői jogával is kíván élni, és ilyen minőségében kívánja érvényesíteni a felszín alatti vízkészlet-gazdálkodási szempontokat.

Az előadást összefoglaló kiadvány bemutatja a felszín alatti vizekre vonatkozó vagyonkezelői jogok elfogadtatásának folyamatát és nehézségeit. A kiadvány logikáját követve ezt mutatjuk most mi is be, a megjelenés óta bekövetkezett jogszabálymódosításokkal frissítve. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 3. § (2) bekezdése kimondja, hogy „a vízügyi igazgatási szervek látják el - a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény hatálya alá tartozó vizek és vízilétesítmények kivételével – az állami tulajdonban lévő vizek és vízilétesítmények vagyonkezelését, azok üzemeltetését, fenntartását és fejlesztését.”

A nemzeti vagyonról 2011. évi CXCVI. törvény 4. §-ának (1) d) bekezdése szerint az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak „a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvíz és természetes tavak elhagyott medre és a folyóvízben, természetes tavakban újonnan keletkezett sziget, valamint az 1. mellékletben meghatározott folyóvizek, holtágak, mellékágak, természetes tavak és ezek medre”.

Minekutána a vízügyi igazgatási szervek a 482/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet értelmében az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a területi vízügyi igazgatóságok, szillogizmusként rögtön össze is rakhatjuk, hogy ők tehát a vagyonkezelői mind a felszín alatti, mind a legtöbb felszíni víznek.

A vagyonkezelő köteles az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet által szabályozott módon végezni a feladatát. Ez azonban a fent említett kiadvány következtetése alapján csak akkor lehetséges, ha az igazgatóságokat bevonják a hatósági eljárásokba. Kezelőként így kerülhet napi szinten tisztába a vízhasználatokkal.

A kiadvány kiemeli, hogy a vagyonkezelőség tulajdonképpen készletgazdálkodási feladatot jelent, ami a vízgazdálkodási törvény megfogalmazásában „azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyeknek célja a vizek használatára irányuló igények kielégítése oly módon, hogy ennek következtében a vizek állapotában visszafordíthatatlan változás ne következzék be és a vízkészlethez való hozzáférés lehetősége ne csökkenjen”.

2013-ban az előadás és annak írásos összefoglalója is azt kifogásolta, hogy „a jelenleg hatályos jogszabályok nem tartalmazzák többek között azon előírásokat, melyek alapján a hatósági eljárásokban meg kell keresni a vízügyi igazgatóságokat mint a felszín alatti vízkészlet vagyonkezelőjét, továbbá nincs leszabályozva a vagyonkezelői állásfoglalások kiadásának rendje (pl.: ügyintézési határidő, stb.), módja. Ezáltal a vízügyi szakigazgatási szervek kezelői joga és az állami vagyonnal kapcsolatos vízkészlet-gazdálkodási feladatok ellátása sérülhet”.

A panasz első felére megoldást jelent a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló rendelet 1. §-ának módosítása, ami 2014. január 1-jével egy (4) bekezdéssel egészült ki. Ennek értelmében „ha a vízimunka, vízhasználat vagy vízilétesítmény állami tulajdonban lévő vizeket (felszíni vizeket, felszín alatti vizeket, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményeit), medret vagy vízilétesítményt érint, a működési területével érintett vízügyi igazgatóság a vízügyi hatósági eljárásban ügyfélnek minősül”. Az ügyféli jogállást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályozza. Ezzel tulajdonképpen vízjogi engedélykérőként hátra is dőlhetnénk. A vízügyi hatóság úgyis bevonja az illetékes igazgatóságot mint vagyonkezelőt, és ő majd vagy megadja a hozzájárulását a tervezett vízilétesítményhez vagy nem.

Egyesületünk tagjainak tapasztalata alapján azonban sokkal célravezetőbb, ha a vagyonkezelő vízügyi igazgatóságokat rögtön az eljárás megindulásakor, sőt, a legjobb esetben még előtte felkeresi az engedélykérő. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság fent idézett kiadványában ugyan az engedélykérelmi dokumentáció benyújtását kéri a vagyonkezelői hozzájárulás kiadásához, de a gyakorlat azt mutatja, hogy elég csak a vízgazdálkodási szempontból lényeges részek leírása, a felszíni rendszer részletes műszaki paraméterei nyilvánvalóan kevésbé relevánsak az igazgatóság részére. Így tehát ha a vízjogi létesítési engedélykérelmi dokumentáció még nem is állt teljesen össze, érdemes a felszíni és a felszín alatti víztestekre gyakorolt hatásokat külön anyagban bemutatni, és mint a vagyonkezelői hozzájárulás iránti kérelem mellékletét benyújtani. Ezzel a tapasztalatok szerint gyorsítható az engedélyeztetési eljárás, és nem utolsó sorban a vagyonkezelői hozzájárulás esetleges kikötéseit, valamint az arra való reakciókat is bele lehet foglalni az engedélykérelembe. Lényeges még megemlíteni, hogy a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, habár ezt, mint fent említettük, nem szabályozza jogszabály, 30 napot tekint az ügyintézés határ- idejének ilyen ügyekben. Hiánypótlások, kiegészítések bekérése esetén viszont a benyújtás dátumától kezdve újra számítják a 30 napot. A fővárosi igazgatóság célja, hogy ezt a gyakorlatot elterjessze a többi igazgatóságnál és vízügyi hatóságnál is, és egyértelmű jogi szabályozása legyen az ügymenetnek.

A fentiekből következik, hogy a vízügyi igazgatóság a vagyonkezelői hozzájárulások kiadásánál azt vizsgálja, teljesülnek-e az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben foglaltak, és a hatóságoknak is lényegében ezt kell tisztáznia, mint az a Tavaszi Vízföldtani Ankét 2014. májusi előadásán is elhangzott az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól. A fent idézett kiadvány egy szempontrendszert is megad, amely mentén az engedélykérőnek is érdemes végighaladnia felszín alatti vizeket érintő kérelmek kapcsán, a vízügyi igazgatóság ugyanis ezt veszi figyelembe a vagyonkezelői hozzájárulás kialakításánál. Az igazgatóságnak benyújtandó anyag követheti a 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet által szabályozott tartalmat, hiszen a részletes műszaki résszel kibővítve úgyis ezt kell majd a hatóságnak is megküldeni, az alábbi, a kiadványból idézett pontokra azonban különös hangsúlyt fektetni:  (Idézet dőlt betűkkel)

Vízkészlet-gazdálkodási szempontok:

- A vízigény és a vízhasználat céljára megjelölt vízkészlet jellege jogszabályoknak megfelelő-e?
- A dokumentáció tartalmaz-e megfelelő vízbeszerzési tervet és a tervezett kút (vízilétesítmény) környezetében található engedéllyel rendelkező kutak (vízilétesítmények) bemutatását?
 - A dokumentáció tartalmazza-e a tervezett kút (vízilétesítmény) környezetében engedélyezett, hasonló mélységközben szűrőzött, települt kutakra (vízilétesítményekre) gyakorolt hatás vizsgálatát?
- A dokumentáció tartalmazza-e talajvizes hőszivattyús rendszerek esetében a talajvízszint helyzetének vizsgálatát, a nyeletési problémák elkerülése végett?
- Dunához közeli tervezési terület esetén partiszűrésű vagy talajvizes kutak tervezésekor a kis vízi és nagy vízi dunai hatás figyelembevétele megtörtént-e?
- Termelő-visszasajtoló kutak esetében azonos vízadó és vízkémiai összetételű rétegbe történik-e a visszasajtolás, mint ahonnan a vízkivétel történik?
- Geotermikus termelő-visszasajtoló kutak esetében hőtranszport számítás készült-e?

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során meghatározott szempontok:

- Melyik víztestet érinti az adott vízhasználat?
- A víztest állapota milyen kémiai és mennyiségi szempontból?
- Bizonytalan, vagy gyenge állapotú víztestek esetében, illetve olyan esetekben, ahol Igazgatóságunknak lokális vízszint-süllyedésekről van információja, a víztestre gyakorolt várható hatás vizsgálata szükséges lehet. A vízilétesítmények (kutak, forrásfoglalások, stb.) elhelyezkedésével kapcsolatban felmerülő főbb szempontok:
- Érinti-e vízbázis hidrogeológiai védőterületét, védőidomát?
- Vízbázis érintettség esetén „a vízbázisok, a távlati vízbázisok valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről” alkotott 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet alapján milyen előírás, korlátozás, vizsgálat vonatkozik rá és ezt tartalmazza-e a dokumentáció?
- Található-e felszíni vízfolyás a tervezési terület közelében és az arra vonatkozó jogszabályok (pl.: parti sáv szabadon hagyása, árvízvédelmi műtől való megfelelő távolság) betartásra kerülnek-e? - Több kút elhelyezése esetén egymásra gyakorolt kedvezőtlen hatás feltételezhető-e? - Szennyezéssel érintett-e a tervezési terület?

A műszaki kialakítással kapcsolatos főbb szempontok:

- A kút, vízilétesítmény kialakítása megfelel-e az érvényben lévő szabványoknak, előírásoknak?
- Kút esetében iránycső kerül-e beépítésre palástcementezéssel?A harántolt, de nem szűrőzött képződmények palástcementezéssel vagy agyagszigeteléssel kizárásra kerülnek- e?
- A különböző víztestek, egymástól jelentősen eltérő hidrodinamikai és vízkémiai tulajdonságú vizek nem kerülnek-e összekapcsolásra?
- A kút kapacitása alapján képes-e a kívánt vízmennyiség kitermelésére?
- A kútfejen a vízszint, vízmennyiség mérés, és vízminta-vételi lehetőség biztosított-e?

Egyéb szempontok:

- Olyan vízhasználatok esetében, ahol szennyvíz, használt víz keletkezik, azok elhelyezése milyen módon biztosított?
- Fúrás során kitermelt víz elhelyezésének módja?

--------------------------

Arra az esetre, amikor felszíni víztestek is érintettek egy beruházás során – jellemzően termálvíz felszíni befogadóba való bevezetése révén –, nem ad a fentihez hasonló szempontrendszert a kiadványt. Egyesületünk tagjainak tapasztalata alapján azonban erre is tudunk bevált módszert ajánlani. Egy, az alábbiak szerint elkészített dokumentáció aztán ugyancsak az engedélykérelmi dokumentáció egyik tervfejezetét képezheti. Először is vízminőségi adatokat kell beszerezni az érintett víztestről. A http://okir.kvvm.hu/fevi/  honlapon ingyenesen elérhető számos felszíni vízminőségi adat, ha azonban itt nem találunk megfelelő információt, az illetékes vízügyi hatóságot kell először megkeresni, milyen adatokat tud rendelkezésünkre bocsátani. Ebben az esetben természetesen adatszolgáltatási díjjal is számolnunk kell.

Ha a háttérkoncentrációkról ily módon megszereztük az adatokat, el kell végeznünk a felszíni befogadó terhelhetőségi vizsgálatát. Ennek része a termálvíz vízminőségének ismeretében annak bizonyítása, hogy a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet technológiai és a bevezetésre vonatkozó határértékeit teljesítjük, vagy ha nem, egyedi határértékre vonatkozó kérelmünket meg tudjuk-e alapozni valamivel. A terhelhetőségi vizsgálatnak lényeges része – és ezzel közvetlenül a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervet vesszük figyelembe –, hogy a befogadó vizének a termálvízzel való elkeveredése után fellépő koncentrációk hogyan viszonyulnak a 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet határértékeihez. Ez utóbbiak ugyanis a felszíni víz jó állapotának eléréséhez és megőrzéséhez meghatározott környezetminőségi és vízminőségi határértékek. Bizonyítani kell, hogy a termálvíz bevezetése nem okozza a befogadó minőségi osztályának romlását. Érdemes valamennyi vízkémiai paramétert vizsgálatba venni, mert előfordulhat, hogy a termálvíz bizonyos elemeknél akár még jótékony hatású is lesz a befogadóra.

A terhelhetőségi vizsgálatot adott esetben ki kell egészíteni ökológiai szakvéleménnyel is, ennek szükségességéről azonban jó a hatósággal lefolytatott személyes konzultáción meggyőződni, és a vízügyi igazgatósággal is egyeztetni, igényt tartanak-e ilyen anyagra. A fentiek összegzéseként pedig érdemes a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervnek való megfelelést megvizsgálni. A http:// www.vizeink.hu/  honlapon megtalálhatók az egyes vízgyűjtő-gazdálkodási alegységek anyagai az azokra vonatkozó célkitűzésekkel együtt. Ezek tükrében is vizsgálni kell a tervezett beruházást, és kiemelni, ha egy vagy több intézkedéssel éppen egybe vág. Ha azonban ellentétes, netán egyértelműen veszélyezteti egy célkitűzés megvalósítását, akkor hozzájáruló nyilatkozatra nem lehet számítani. Itt azt is ki kell emelni – ugyancsak gyakorlati tapasztalatok alapján –, hogy az engedélyezési eljárás során előírhatják a területileg illetékes Nemzeti Környezetügyi Intézet nyilatkozatának beszerzését is a tervezett projekt Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervnek való megfelelőségéről. Ennek szükségességéről is érdemes tehát előre tájékozódni. 

Összefoglalásképpen egy szemléletes ábrán mutatjuk be az általunk javasolt sorrendet azoknál a beruházásoknál, melyek vízjogi létesítési eljárásában egy vagy több vízügyi igazgatóság vagyonkezelőként érintett (a felszíni víztestek esteében eltér a területi illetékesség a felszín alattiaktól, így lehetséges, hogy több vízügyi igazgatóságot kell bevonni). A cikk alapjául szolgáló kiadvány ugyan egyértelműen abból indul ki, hogy a hatósági eljárás során keresik csak meg az igazgatóságot, mi azonban a tapasztalatok alapján egyértelműen azt javasoljuk, hogy az engedélykérők menjenek ennek elébe, és már a létesítési engedélykérelem kidolgozása közben indítsák el a vagyonkezelői hozzájárulás iránti kérelmet. Ehhez annyit kell tenni, hogy a létesítési engedélykérelem felszín alatti és felszíni víztesteket érintő részeit dolgozzák ki először (hidrodinamikai és hőtranszport-modellezés, terhelhetőségi vizsgálat). A műszaki kialakítással kapcsolatban a víz- ügyi igazgatóság megelégszik a fent felsoroltak bemutatásával, a pontos műszaki tartalmat elegendő csak a létesítési engedélykérelemben részletezni. Ezzel az engedélyeztetési eljárás ideje elvileg lerövidíthető.

(Vitai Zsuzsanna, az MGtE titkára az alábbi cikket Csabainé Lőrincz Marianna - Jakus-Tóth Erika - Kopasz Eszter - Tóth Zsófia: „A felszín alatti vizekre vonatkozó vagyonkezelői jogok gyakorlása a megváltozott jogszabályok tükrében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén” című kiadvány, a hatályos jogszabályok és egyéb információk alapján készítette el.)

Vitai Zsuzsanna    

2014-07-09

^ Ugrás az oldal tetejére ^


További cikkek a témában: Bányajáradék vagy vízkészlet járulék? ||


Itt iratkozhat fel hírlevelünkre > > >

Hírlevél feliratkozás >>

Pályázatfigyelő >>

AKTUÁLIS GEOTERMÁLIS KÉRDÉSEK: SZAVAZZON!
Vagyonkezelés a geotermiában
Ön szerint jogos az, hogy visszasajtolás nélküli termálvíz használatok esetén a VKJ mellett bányajáradékot is kell fizetni?
Igen
Nem

ESEMÉNYTÁR
Következő egyesületi program:
»MGtE X. Szakmai Nap
2018-03-28.   Budapest, Klebelsberg Kultúrkúria

Egyéb szakmai programok:
12. GeoTHERM Kiállítás és Kongresszus||Global Geothermal Energy Summit 2017||Országos Bányászati Konferencia||5. Európai Geotermikus Workshop||XXXI. Nemzetközi olaj- és gázipari konferencia||GRC Annual Meeting and Expo||30. Távhő Vándorgyűlés ||XIII. Nemzetközi tudományos konferencia a Kárpát-medence ásványvizeiről||

Korábbi programjaink:
MGtE éves rendes közgyűlése||MGtE IX. Szakmai Nap||

TÉMAAJÁNLÓ
»Termálvíz-vezeték »Pályázat ügyek »Vagyonkezelés »Megújuló energia »Geotermia külföldön »Visszasajtolás »Geotermikus energia »Hőszivattyú »Tag-cégeinkről »Dokumentumtár »Földhő Hírlevél 




Kapcsolat