Magyar Geotermális Egyesület (alapítás éve: 1995)
Kapcsolat E-mail Facebook Google+ Youtube Hírlevél 

Visszasajtolás: a legjobb technológia és az elérhetőség

« Vissza a főoldalra

Az 1970-es évek második felére a vízgazdálkodási szakemberek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a fokozatosan terebélyesedő termálvíz használatok bizonyos víztestek esetében azok mennyiségi állapotát kedvezőtlenül befolyásolják. A porózus termálvízadó rétegek nyomásszintje jellemzően csökkent, igaz, a csökkenés mértéke területenként igen változó volt. 1978-ban végezték el Magyarországon az első víz-visszatáplálási kísérletet Szeged közelében, amelyről értékelhető adatok nem maradtak fenn. A visszatáplálás gondolata tehát egyáltalán nem új keletű. A 80-as években több további kísérlet is lezajlott, kivétel nélkül negatív eredménnyel.


A visszasajtolási törvényi kötelezettségének háttere

Részben a bányászati célú karsztvíz kiemelésének vízszintcsökkentő hatása, illetve a hévízi és budapesti fürdők veszélyeztetése okán a szakminisztérium (KvVM) megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) 2001-ben készített egy háttértanulmányt „Termálvíz készleteink, hasznosításuk és védelmük” címmel, amelynek 2. a táblázatában (1. ábra) fölsorolták a porózus képződményekre telepített, ismert hévíz visszatáplálásokat.

A hévíz visszatáplálás hazai tapasztalatainak összefoglalása (porózus képződmények)

1. ábra A hévíz visszatáplálás hazai tapasztalatainak összefoglalása / porózus képződmények (forrás:VITUKI 

Az összesen 8 db helyszín említése azt hivatott szolgálni, hogy bizonyítsa a visszatáplálás megoldottságát. Idézet a tanulmányból:

Magyarországon napjainkban több olyan rendszer is ismert, ahol kisebb nyomással is visszatáplálnak hévizeket porózus vízadókba. Üzemszerűen működő hévízbesajtoló rendszerek épültek ki Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Szegeden. A Szeged-felsővárosi geotermikus fűtőműnél ferdefúrású termelő besajtoló kútpárt létesítettek. A szentesi és hódmezővásárhelyi visszatáplálásnál a kitermelés és betáplálás ugyan azon kút igénybevételével történik: a kitermelt vizet a gyűrűs téren – a két cső közé – keresztül egy magasabban fekvő rétegbe nyomják vissza.” ... „Bár a hévíz-visszatáplálás porózus törmelékes hévízadók esetében még mindig nem problémamentes, az eredmények világviszonylatban is figyelemreméltóak, folytatásuk szükséges.” Nem véletlen, hogy ezek után a tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a fenntartható hévízgazdálkodás környezetvédelmileg csak úgy érhető el, ha energetikai célú új hévízkivételt visszatáplálás nélkül nem engedélyeznek.

Egészen más lett volna, vagy más lehetett volna a tanulmány végkövetkeztetése akkor, ha a visszatáplálás helyzetét tényszerűen ismertették volna.

Példák visszasajtolásra

Szegeden, a Felsővároson megépített rendszer egy 1983-ban lemélyített kútpárra épült ki PHARE támogatással 1994-95-ben. Az 1995. június 20-án ünnepélyes keretek között átadott mű nem egészen három évig, 1998 áprilisáig üzemelt. Ekkor a visszasajtoló szivattyúk kapacitásának végső határához érve az üzemeltető a rendszer leállítása mellett döntött. Elhatározásában az is közre játszott, hogy bár a beruházást teljes egészében az Európai Unió finanszírozta, az üzemeltetés villamos energia költségei a magas visszasajtolási nyomás miatt oly mértékben megemelkedtek, illetve a termálvízből kinyert hőteljesítmény oly mértékben lecsökkent, hogy az üzemeltetés további erőltetésének nem volt értelme. Rejtély, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium közreműködésével megvalósult beruházás sorsáról miért nem rendelkeztek legalább annyi információval a Minisztériumban vagy a VITUKI-ban, hogy a 2001-ben már három éve nem működő létesítményt a hivatkozott tanulmányban ne mutatták volna be működő referenciaként. A felsővárosi tapasztalatokat vízgazdálkodási és energetikai szempontból teljesen különbözően értékelték a szakemberek. Dr. Török József, az ATIVIZIG geológusa óriási eredménynek tartotta, hogy szűk 3 év alatt 750 ezer köbméter termálvizet sikerült visszanyomni. Az energetikusok a három éves üzemmenetet óriási kudarcnak vélik, hiszen energetikai létesítményeket mindig hosszú távra, 10-20 évre építenek, amihez képest a három év elenyészően csekély. A Szeged-felsővárosi visszasajtolás érdekessége még, hogy az előkészítési munkáknál két nemzetközi szaktekintély is közreműködő volt. Egy 1992-ben lefolytatott termelési és visszatáplálási kísérlet programját John W. Lund (USA), az International Geothermal Association (IGA) későbbi elnöke dolgozta ki, míg a kivitelezésre vonatkozó nemzetközi tender felhívás műszaki dokumentációját Christian Boissavy (Franciaország), a European Geothermal Energy Council (EGEC) alapító elnöke készítette. Szó sincs tehát arról, hogy a magyar szakemberek tapasztalatlansága vagy hozzá nem értése lett volna oka a berendezés rövid élettartamának. A nem várt gyenge eredmény viszont rámutatott arra, hogy a felszíni technológia fejlesztésével a probléma biztosan nem orvosolható.

A Szentesen és Hódmezővásárhelyen a 80-as évek közepén létesített ún. kettős funkciójú termálkutak („Szentes, Távfűtőmű, 1988 óta üzemel” és „Hódmezővásárhely, Távfűtőmű, 1988 óta üzemel”) sem váltották be a hozzáfűzött reményt. A szentesi kút lényegében soha nem működött, mert a lehűlt víz visszatáplálásával a kitermelt víz hőmérséklete a beépített hőszigetelés ellenére is annyira lecsökkent, hogy az egyébként pozitív termál kutat csak búvárszivattyúval lehetett volna működtetni. Ez a 100°C körüli vízhőmérséklet miatt a szocialista tervgazdaságban elérhetetlen műszaki berendezést igényelt volna. A hódmezővásárhelyi Mátyás utcai termálkút pedig már a 90-es évek legelején olyan nagy nyomással nyelte csak a vizet, hogy azt gazdaságilag nem érte meg működtetni. Természetesen mindkét kút esetében az üzemeltető a sikeres visszatáplálást jelentett a vízügyi hatóság felé, hiszen a valóság bevallása esetén joggal feltételezhette, hogy vízjogi üzemeltetési engedélyét megvonják tőle. Így aztán az a hamis kép alakult ki, hogy a visszatáplálások működnek, miközben a lehűlt termálvizet Szentesen a Kurcába, Vásárhelyen a városi csatornahálózatba engedték. Így a hatóságnak még arról sem volt tudomása, hogy ténylegesen mennyi termálvizet termeltek ki ezekből a termálkutakból, mert a visszatáplálásos vízelhelyezésnél nem készültek vízkészletjárulék bevallások.

Kijelenthető tehát, hogy 2003-ban a Magyar Parlament úgy fogadta el a kizárólag energetikai célra használt termálvizek kötelező visszatáplálásáról szóló törvényt, hogy az azt megalapozó háttértanulmány bizonyíthatóan valótlanságokat tartalmazott, amivel megtévesztette a törvényhozókat. Ezért a kötelezettséget 2013-ban megszüntető törvénymódosítás egy hibás eljárással meghozott törvény javításának is tekinthető. 

Folytatás:  Visszasajtolás: elérhető legjobb technológia >>

Szita Gábor    

2015-01-15

^ Ugrás az oldal tetejére ^




Itt iratkozhat fel hírlevelünkre > > >

Hírlevél feliratkozás >>

Pályázatfigyelő >>

AKTUÁLIS GEOTERMÁLIS KÉRDÉSEK: SZAVAZZON!
Vagyonkezelés a geotermiában
Ön szerint jogos az, hogy visszasajtolás nélküli termálvíz használatok esetén a VKJ mellett bányajáradékot is kell fizetni?
Igen
Nem

ESEMÉNYTÁR
Következő egyesületi program:
»
.   

Egyéb szakmai programok:
GeoTHERM Kiállítás és Kongresszus||GRC Kongresszus és Szakkiállítás||GEOHEAT 2018||XIV. Nemzetközi tudományos konferencia a Kárpát-medence ásványvizeiről||Megújuló Energia 2018 / Nemzetközi Konferencia és Szakmai Kiállítás||

Korábbi programjaink:
MGtE éves rendes közgyűlése||MGtE IX. Szakmai Nap||

TÉMAAJÁNLÓ
»Termálvíz-vezeték »Pályázat ügyek »Vagyonkezelés »Megújuló energia »Geotermia külföldön »Visszasajtolás »Geotermikus energia »Hőszivattyú »Tag-cégeinkről »Dokumentumtár »Földhő Hírlevél 




Kapcsolat