Nem pont a címbeli kérdés merült fel az Energetikai Albizottság legutóbbi júniusi ülésén, de ez is meghúzódott a háttérben. A téma a KEHOP Plusz 4.2.3-24 „Geotermikus alapú villamosenergia-termelés” elnevezésű támogatási konstrukció kiválasztási kritériumainak módosítása volt, egészen pontosan visszamódosítása egy korábbi módosítás előtti állapotra.
A geotermikus alapú villamosenergia-termelés támogatását célzó pályázati felhívás tervezete ugyanis egyszer (tavaly) már túljutott az egyébként csak javaslati jogkörrel rendelkező Energetikai Albizottságon, de a pályázati kiírásról ténylegesen döntést hozó Monitoring Bizottság „visszadobta” azt, javasolva két kiválasztási kritérium törlését. Ezek közül az első kötelezővé tette volna a villamosenergia-termelésen túl a hőhasznosítást is, a második pedig az így kialakuló kapcsolt energiatermelés összhatásfokára állapított volna meg egy 55%-os alsó küszöbértéket. Másképpen fogalmazva ez azt jelentette, hogy egy pályázó kizárólag akkor kaphatott volna támogatást geotermikus áramtermelésre, ha azzal egyidőben kiépít egy kapcsolt energiatermelési mintájú hőhasznosítást is, legalább 55%-os rendszerhatásfokkal.
Az MGtE már tavaly jelezte, hogy a hőhasznosításra való kötelezéssel nem ért egyet, de akkor kisebbségben maradtunk. A Monitoring Bizottság kérésére történő újratárgyalás során ugyanezt az álláspontot képviseltük, írásban benyújtott véleményünkben kifejtve, hogy „… egy beruházónak kötelezés nélkül is elemi érdeke fűződik az áramtermelésből kikerülő geotermikus fluidum jelentős maradék hőtartalmának további hasznosításához, amivel növelni tudja árbevételét”, tehát a kényszerítés a hőhasznosításra okafogyott. Az Albizottság mégsem ezt a javaslatot fogalmazta meg, hanem azt, hogy a pályázókat a hőhasznosítás lehetőségének vizsgálatára ugyan kötelezni kell, a megvalósítására azonban nem. Ezzel az ügy lezárva.
Ettől még szabad tovább gondolkodni róla.
A geotermikus villamosenergia-termelés állami támogatása ugyanis egyáltalán nem magától értetődő szükségszerűség. Korábbi viták során több civil szervezeti képviselő is kifejtette véleményét, hogy a geotermikus hőt inkább hő formájában kellene használni, semmint óhatatlanul nagyon alacsony hatásfokkal villamos energiává alakítani. Nem biztos, hogy tudomásuk volt róla, de logikus érvelésükhöz tudományos alapossággal kidolgozott hivatkozási alap is rendelkezésükre állt, paradox módon épp az MGtE tevékenysége által. A Földhő Hírlevél 2008. októberi számában közöltük ugyanis dr. Büki Gergely ny. egyetemi tanár tanulmányát „A földhő energetikai hasznosításának hatékonysága” címmel, melynek egyik fejezete a „Villanyt vagy hőt termeljünk?” címet viselte. Ebből származik az alábbi ábra, ami az egyszerű hőtermelést (bal oldali diagram) és a villany- és hőtermelést (jobb oldali diagram) hasonlítja össze. Büki professzor végkövetkeztetése: „… a termálvíz hőellátásra történő hasznosítása esetén lényegesen nagyobb fajlagos földgázkiváltás érhető el, mint villamosenergia-termelésnél, azaz a korlátozottan rendelkezésre álló földhőt nem célszerű villamosenergia-termelésre fordítani!”
Tökéletesen igaza van. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy az állítás csakis a FÖLDGÁZKIVÁLTÁS szempontjából igaz.
A földgázkiváltás fontos szempont, de korántsem az egyetlen. Különösen manapság nem az, amikor – és ez lényeges különbség a 2000-es évek elejéhez képest – villamosenergia-termelésünkben meghatározó szerepet játszik a napszak-, évszak- és időjárásfüggő napenergia, ami mellé még mindig nem párosul nagy hatékonyságú és gazdaságos villamosenergia-tárolási technológia. Éppen ezért a folyamatos és biztonságos áramellátás fokozottan igényli a kiegyenlítő energiatermelési megoldásokat, mint amilyen pl. a geotermikus áramtermelés. Az Energetikai Albizottság elnöke, Horváth Viktor helyettes-államtitkár éppen ezzel érvelt az állami támogatás szükségessége mellett.
Van azonban még egy nagyon lényeges szempont, ami alapján a geotermikus villamosenergia-termelés az alacsony termodinamikai hatásfok ellenére is támogatható. Ez pedig a két energiafajta, a hő és a villamosenergia szállíthatóságának alapvető különbségéből fakad. Míg a villamosenergia nagy távolságra kis veszteséggel szállítható, a hőenergiára ugyanez a legkevésbé sem igaz. Éppenséggel nagyon is korlátos a hőenergia szállításának távolsága, ráadásul egy hőtávvezetéknek a szállított teljesítményre vetített fajlagos beruházási és üzemeltetési költsége sokszorosa az elektromos légvezetékének. Így aztán ha egy geotermikus hőforrás korlátos hőszállítási távolságán belül nincs megfelelő (mennyiségű és minőségű) hőfogyasztó, akkor a geotermikus hőtermelés, mint választási lehetőség egyszerűen nem létezik. A címbeli kérdő mondat, hogy „Alakítsuk át villannyá, vagy maradjon hő a földhő?” ilyenkor átváltozik egy egyszerű kijelentő mondattá: vagy villannyá alakítjuk a földhőt (persze csak akkor, ha önmagában is megéri), vagy nem csinálunk semmit.
Nos, mit csináljunk? Ki mire szavaz?
Altheim (Ausztria): Előbb csak hő, aztán villany is
A bajor határ menti kisvárosban már a 80-as években fölmerült a geotermikus energia hasznosításának ötlete. Az évtized végén fúrtak is egy termálkutat, amiből egy sikeres savazás után 104°C-os termálvizet nyertek szivattyúzás nélkül. Ki is építettek egy távfűtési vezetékhálózatot, amivel a település fűtési igényének mintegy 40%-át fedezték.
Minden szépen ment azzal az egy kúttal, majd egyszer csak „beütött a ménkű”. A környezetvédelmi hatóság ugyanis úgy döntött, hogy a helyi patakba lehűlt termálvíz többé nem engedhető. Ezért azt vagy visszasajtolják egy másik kúton keresztül, vagy leállítják a rendszert. A kötelezéshez persze határidő is társult. A kérdés az volt, miből fogják előteremteni a visszasajtolás kiépítéséhez szükséges pénzt, és hogyan fogják fenntartani a geotermikus mű nyereséges működését.
Kiderítették (megmérték), hogy a meglévő kút kis rásegítéssel kétszeres vízhozamot is képes szolgáltatni. Mivel azonban a hőpiac gazdaságosan nem volt bővíthető, a villamosenergia-termelés felé fordultak. Úgy gondolták, hogy még ha egy ORC berendezés árával nő is beruházási költség, az egész éves áramtermelés akkora árbevétel-növekménnyel fog járni, hogy a befektetés úgy is megtérül. Némi számolás után viszont beigazolódott, hogy nem fog megtérülni. Szerencséjükre volt lehetőségük pályázni uniós támogatásra, amivel a beruházási költség 35%-át megnyerték, ami által már a gazdaságosság is a helyére billent, és így 2000-re mind az áramtermelést, mind a visszasajtolást megvalósították.
Azóta is így működnek.
Nyitókép: A geotermikus erőmű gépháza Altheimben (Képek: Szita Gábor, 2001)
