Mi a jelentősége a csőben áramló közegnek a vízjogi engedélyezés szempontjából?
Egy vízjogi engedélyezés kapcsán merült föl ismét a címben föltett kérdés, ami szűken véve csak a tervezési jogosultságról szól, tágabban viszont arról is, hogy mitől vízi létesítmény egy hőtávvezeték, még ha termálvíz is áramlik benne.
A tervezői jogosultságok megnevezése és betűjele mögötti tartalmakat, azaz az elvégezhető feladatok részletes kibontását a Magyar Mérnöki Kamara honlapjáról elérhető „Szakmagyakorlási függelék” c. anyag tartalmazza. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért ebből kimásoltuk és táblázatban bemutatjuk a VZ és az EN jelű tevékenységekhez tartozó leírásokat (rövidítve). Véleményünk szerint a tervezői tevékenységeknek ez a besorolása döntő jelentőségű annak elbírálásához, hogy egy engedélyezésre benyújtott tervet milyen jogosultsággal rendelkező szakember készíthet el. Előbb azonban azt is érdemes megvizsgálni, hogy mi az a körülmény, amiért egy termálvizet szállító csővezeték vízi létesítménynek minősülhet, ami miatt vízjogi engedélyhez kötött annak tervezése és kivitelezése, illetve azt VZ típusú jogosultsággal rendelkező tervezőnek szabadna csak megterveznie. Ilyen körülmény csak egy lehet, nevezetesen hogy a csőben termálvíz (felszín alatti víz) áramlik.
Kijelenthető azonban, hogy egy energetikai termál vezetékhálózat ettől még
− nem víziközmű (lásd: VZ-TEL),nem területi vízgazdálkodási építmény (lásd: VZ-TER), és
− nem vízkészlet-gazdálkodási építmény (lásd: VZ-VKG), viszont – kifejezetten – hőenergetikai építmény (lásd: EN-HŐ), azon belül energiaátviteli és elosztó rendszer, nevezetesen hőtávvezeték.
A vezetékhálózat megépítésének célja nem magának a termálvíznek, hanem a termálvíz által hordozott hőnek (geotermikus energiának) az eljuttatása különböző fogyasztói helyekig. Ott a termálvíznek egyetlen fizikai tulajdonsága, a hőmérséklete változik meg, mennyisége és minősége nem módosul, vízként nem használják, és a távvezetékpár másik (visszatérő) ágán összegyűjtve a vízelhelyezés helyszínére jut. A termál távvezeték induló és érkezési pontja között a vízkör teljesen zárt, amely így teljesen analóg a meleg/forróvizes távfűtésekkel.
A termálvíz-használat céljához igazodik az alkalmazott műszaki megoldás, a közvetlenül földbe fektethető, előszigetelt hőtávvezeték alkalmazása is, ahol a haszoncső jellemzően acélcső, amelyet poliuretánhab hőszigetelés és KPE köpenycső vesz körül (tipikusan távhőellátáshoz használt termék). Egyértelműen megállapítható, hogy nincs olyan VZ típusú tervezői jogosultság, amellyel hőtávvezetéket, mint energiaátviteli és elosztási energetikai létesítményt szabadna tervezni, viszont mind az EN-HŐ, mind az EN-ME jogosultsággal rendelkezők tervezhetnek ilyen rendszereket. (Megjegyzés: az EN-ME ráadásul néven is nevezi a geotermikus energiát, illetve a kapcsolódó energiaátviteli, elosztó és szolgáltató rendszereket.) A korábban létezett EN-T szakterület szétbontásával létrejött három új részterület közül mind az EN-HŐ, mind az EN-ME jogosultság kiterjed a hőtávvezetékre. Az utóbbi kapcsán geotermikus rendszerekre is, azaz a termálvíz kitermelési, kezelési, tárolási és visszasajtolási, stb. technológiájára is.
Az hogy a jogszabály mégis a VZ-t írja elő vízi létesítmények tervezéséhez, nem meglepő. Az esetek többségében talán igaza is van, viszont magas hőmérsékletű termálvíz esetén biztosan nem. A jogszabály eme hiányossága (vagy hibája) miatt azonban véleményünk szerint nem szabad szembemenni sem a másik irányú megközelítéssel, sem a józan ésszel. Nyilvánvaló, hogy pl. egy 90-100 oC-os a termálvíz szállítására hivatott csővezeték tervezése olyan különös ismereteket igényel, ami egy VZ jogosultsággal rendelkező tervezőtől nem várható el, ellentétben egy EN-nel bíró szakemberrel.
