Jelenleg a mezőgazdaság felelős az összes üvegházhatású gázkibocsátás 13-15%-áért. A fosszilis energiára alapozott üvegház- és fóliasátor-fűtés rendszeres gyakorlat a mezőgazdaságban. A geotermikus energia akár termálvizes, akár hőszivattyús fűtéssel jobb alternatívát jelenthet a kertészetek számára. Nemzetközi felmérések alapján akár az éves működési költségük 8-10 %-át is megtakaríthatják azok a mezőgazdasági vállalkozások, amelyek az üveg- és fóliaházak fűtésére vagy a termények szárítására a hagyományos fosszilis megoldásokról geotermikus energiaforrásra váltanak. A megtakarítás jelentős része a korábbi tüzelőanyag-költségek túlnyomó, mintegy 80-82 %-os csökkenéséből jelentkezik.
Az 50°C-os kőzethőmérséklet Magyarország területén már 700–900 m mélységben bárhol elérhető a Bakony, az Aggteleki karszt és a Bükk-fennsík kivételével. Ez a hőmérséklet már alkalmas lemezradiátoros fűtési rendszerek energiaigényének kielégítésére. Mezőgazdasági célra, üvegházak, fólia sátrak, állattartó telepek fűtésére közvetlenül használható, hőszivattyú segítségével nagyobb léptékű távfűtő rendszert is alapozhatunk egy 50°C-os forrásra. A mezőgazdaság a hazai geotermikus energiának jelenleg több mint az egyharmadát használja el. Az új beruházások helyszíne viszonylag könnyen hozzáigazítható a geotermikus erőforrások közelségéhez. A geotermikus lehetőségek kihasználásával 2030-ra akár évi 1-1,5 millió köbméterrel is csökkenhet a magyarországi földgázigény, ami egyben a gázimportnak való kitettség csökkenését is jelenti. A mezőgazdasági felhasználású üvegházak energiaigénye a hűvös hónapokban ~400 t fosszilis üzemanyag hektáronként!
Szentes-Szegvár körzetében pl. 20 termálkút üzemel, éves átlagos együttes potenciális hő teljesítményük 65MWt. Ebből évente felhasznált 20,3 MWt. A körzetben legalább 60% kihasználatlan hőteljesítmény van jelen. Csak a régióban a jelenlegi termálvízzel fűtött terület sokszorozására lenne lehetőség korszerű termesztő berendezések létesítésével.
A geotermikus energia felhasználásával tehát nemcsak a növények számára biztosíthatók a legjobb környezeti és fejlődési feltételek az egész evolúciós szakaszuk alatt, hanem az energiaköltségek is nagyban csökkenthetők, és ami még fontosabb, a légszennyezés is maximálisan. Különböző légkondicionáló technikák alkalmazásával egész évben megfelelő hőmérsékletet lehet biztosítani a téli hőmérséklet növelésével és a belső hőmérséklet szükség szerinti csökkentésével nyáron. Kaszkád-rendszerű (lépcsőzetesen kialakított) üvegházakban még hatékonyabban használhatók a geotermikus erőforrások, mivel nem minden növény igényli ugyanazt a kalóriabevitelt. Az üvegház első moduljaiban, a legforróbb vízzel érintkezve a legmagasabb igényű növények találhatók. Ez a lépcsőzetes felhasználás további költségeket és energiát takarít meg.
Az is figyelembe veendő hogy a termálfűtés zajtalan, hulladékmentes, az üzemhez szükséges méret nagyon kicsi a többi energiához képest, és így a vizuális hatása is sokkal kisebb.
A termálkút üzemeltetési költségei a kinyerhető hőenergiához viszonyítva alacsonyak még akkor is, ha a termálkútfúrás költsége kifejezetten magas és a rendszeres ellenőrzéstől, karbantartástól, időszakos átfogó vizsgálatoktól e technológia esetében sem lehet eltekinteni, ezért a termálvízre alapozott fűtés versenyképes.
A termálvíz az ország kertészkedéssel foglalkozó – elsősorban síkvidéki – területein szinte kivétel nélkül elérhető. Helyben kinyerhető hőenergia, nincs szükség szállításra, nem importfüggő, évszaktól, napszaktól, időjárástól független.
A használt termálvíz elhelyezése viszont több évtizede visszatérő probléma a mezőgazdaságban is. Felszíni elhelyezés vagy visszasajtolás? A felszíni vízelhelyezés környezetvédelmi aggályokat vet fel magas sótartalmú vizek felszíni elhelyezése esetén. A visszasajtolás pedig ivóvízbázis-védelmileg aggályos a vízadó rétegnél sekélyebb rétegbe történő visszasajtolás esetén. A geotermikus energiahasznosítók számára az energetikailag elhasznált hévíz visszasajtolása tehát komoly gondot jelenthet. Egy besajtoló kút fúrása és kútkiképzése az egyszeri beruházási költséget növeli, ehhez járul a visszasajtolás energiaszükséglete, valamint a nagy gonddal végrehajtandó visszasajtolás előtti szűrés folyamatos költsége. Leszögezendő, hogy a vízvisszasajtolásra szükség van. A visszasajtolással ötször-hatszor akkora kihozatali tényező érhető el, mintha a tároló víztömegének rugalmas tágulásával folyna a búvárszivattyús termelés. Ezt a kedvező hatást természetesen a következő generáció élvezi majd, így emberileg érthető, hogy a mai talpon maradásért küzdő, termékeiket nyomott árakon értékesítő mezőgazdasági kisüzemek elkeseredetten küzdenek a visszasajtolási kényszer ellen. Az igazi gond ma az, hogy a nehéz gazdasági helyzetben nagy beruházást igénylő visszasajtolási rendelkezéseket a kis mezőgazdasági fogyasztók állami, vagy uniós támogatás hiányában nem képesek finanszírozni.
A termálvíz komplex hasznosítása a leghatékonyabb a mezőgazdaságban, ahogyan pl. a szentesi Árpád-Agrár Zrt. esetében is történik. A közvetlen, elsődleges termálvíz első lépésben a terményszárítóba és egy 1000 m3 kapacitású tározóba kerül. A 60 ha üvegház és fóliaház fűtésére a korszerű hőközponton keresztül jut a megfelelő hőmérsékletű és mennyiségű termálvíz, három fűtési rendszerbe: a talaj, a vegetáció és a légtér fűtéshez. A visszatérő, kisebb hőenergiát hordozó víz ismét a hőközpontba kerül. Az energiát felhasználják még a baromfiólak, a keltető fűtésére, irodák, szociális épületek ellátására. A végső vízkibocsájtás nyílt víztározóba, az ún. termáltóba történik, természet közeli, ún. létesített vizes élőhelyes hasznosítással kerül betárolásra. A tározás során a víz kémiai és biológiai tulajdonsága és összetétele is megváltozik, ezért intenzív haltenyésztésre is alkalmassá válik, mellette gazdag állat- és növényvilág megtelepedését és fejlődését segíti. A betározás után a pihentetett és immár átalakult víz öntözési idényen kívül – a Kurcán keresztül a Tiszába kerül. A víz minősége összes só-mennyiség tekintetében vetekszik az átlagos ásványvizekével (1050-1150 mg/l), hőmérséklete a környezeti hőmérsékletet veszi fel, oxigéntartalma megegyezik – esetenként jobb a befogadó Kurca vízminőségénél, ezért frissítővíznek is használható. A betározás során a csapadék közvetlenül javíthat a tárolt víz minőségén, azonban a túlzott csapadék következtében előálló, és a tározóba bevezetett belvíz már sokat ront a vízminőségen, ugyanis a belvíz a talaj mélyebb rétegeiből kimossa a lerakódott sókat, ezért sótartalma eléri és meg is haladja a 3000 mg/l mennyiséget, ami közel háromszorosa a termálvízének.
Dr. Nagygál János az Árpád-Agrár Zrt. – kertészete Magyarország egyik legnagyobb zöldséghajtató vállakozása – műszaki igazgatója kapcsolódó gondolatai:
„Új értéket állítunk elő, ami látható, kézzel fogható, megízlelhető. A hazai mezőgazdasági vállalkozások hazai terméket állítanak elő, nem függenek külföldi beszállítóktól, multi cégektől. Ha az értékesítés is megoldott, akkor stabil és jól működő ágazat tud maradni. Amennyiben egyes input anyagok beszerzésétől eltekintünk, akkor az agrárszektor teljesítőképessége ellátásbiztonságot jelent, amire más szektorokhoz viszonyítva kevés példa van. A helyben lévő termálenergia az egyik legfontosabb szempont, hiszen nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek, nem vagyunk importfüggők és a fűtés a termesztés egyik alapfeltétele. … A fejlesztéseknek abban látom nagyon nagy szerepét, hogy a munkaerő megléte és az energiabiztonság mellett milyen hatékonysággal tudjuk ezeket az adottságokat felhasználni. A stabilitás és a hatékonyság fenntartása a legfontosabb, ezért is van szükség a korszerűsítésekre, további fejlesztésekre.”
(Országos összesített geotermia a mezőgazdaságban adatok a „Hasznosítás Magyarországon” címszó alatt.)
(Forrás: OGRe, MEKH, Agrárium7, Árpád-Agrár Zrt., Dr. Nagygál János)
