Termálvíz alapú geotermikus hőszolgáltatás települései Magyarországon

Az alábbi táblázat azon magyarországi településeket gyűjti össze, ahol termálvíz alapú földhő hasznosítás folyik lakó- és középületek, ipari és kereskedelmi létesítmények fűtési és/vagy meleg víz ellátására.

Ssz	Település	Megye	A	B	C	D	Megjegyzés
1	Barcs	Somogy		X	X
2	Bóly	Baranya		X	X
3	Budapest	Pest		X	X		Több rendszer
4	Cserkeszőlő	Jász-Nagykun-Szolnok		X
5	Csongrád	Csongrád-Csanád	X	X	X	+
6	Gárdony	Fejér	X	X	X
7	Győr	Győr-Moson-Sopron	X	X	X	+
8	Heves	Heves		X			Hőszivattyús
9	Hódmezővásárhely	Csongrád-Csanád	X	X	X	+
10	Kapuvár	Győr-Moson-Sopron	X	X		+
11	Kistelek	Csongrád-Csanád	X	X
12	Lenti	Zala		X	X
13	Létavértes	Hajdú-Bihar		X
14	Makó	Csongrád-Csanád	X	X		+
15	Mátészalka	Szabolcs-Szatmár-Bereg	X	X		+
16	Mezőberény	Békés		X
17	Miskolc	Borsod-Abaúj-Zemplén	X	X	X	+
18	Mórahalom	Csongrád-Csanád	X	X	X
19	Mosonmagyaróvár	Győr-Moson-Sopron	X	X	X	+
20	Nagyatád	Somogy	X			+
21	Orosháza	Békés		X
22	Szarvas	Békés	X	X	X		Több rendszer
23	Szeged	Csongrád-Csanád	X	X	X	+	Több rendszer
24	Szentes	Csongrád-Csanád	X	X	X	+
25	Szentlőrinc	Baranya	X	X		+
26	Szigetvár	Baranya		X		+
27	Szolnok	Jász-Nagykun-Szolnok		X			Több rendszer
28	Tamási	Tolna		X	X
29	Törökszentmiklós	Jász-Nagykun-Szolnok		X
30	Vasvár	Vas	X	X	X	+
31	Veresegyház	Pest	X	X	X

Jelmagyarázat a táblázathoz:

• A – Lakóépületek fűtése
• B – Középületek fűtése
• C – Ipari és kereskedelmi létesítmények hőellátása
• D – Távhőszolgáltatás (hatósági ármegállapítás kormányrendelet alapján)

Bóly

A termálvíz hasznosítás előzménye egy 1982-ben a város nyugati határában, a városközponttól mintegy 2,5 km távolságban lemélyített érckutató fúrás volt, amelyben ércet nem, de termálvizet találtak.

A következő lépésig több mint 20 évet kellett várni. 2004-ben döntött úgy a helyi önkormányzat, hogy a település központjában termálkutat furat. A később B-14 jelet kapó termálkút azonban nem érte el a jó vízadó képességű hévíz rezervoárt. Helyette egy miocén korú mészkő réteget nyitottak meg, ami 42°C-os vizet adott. Ezzel akkor, 2005-ben 4 középület fűtését oldották meg.

Az önkormányzat azonban nem érte be ennyivel. Már 2006-ban elkezdett előkészíteni egy sokkal nagyobb léptékű geotermikus fejlesztést arra a geotermikus mezőre alapozva, aminek létét a már említett földtani kutatófúrás bizonyította Első lépésként a kutatófúrást vízkúttá képeztették ki (K-12), megfúrattak két új termálkutat termelési (K-15) és visszatáplálási (K-16) céllal, majd megrendelték a felszíni létesítmények kivitelezését is. A 80°C-os termálvízzel a korábbinál lényegesen több, összesen 10 fogyasztó ellátását lehetett megoldani, amihez viszont mintegy 8 km-nyi termál vezetéket kellett lefektetni. Innovatív megoldásként a belvárosban három vezetékes rendszert alakítottak ki, amivel még hatékonyabbá vált a termálvíz energiájának kihasználása. A rendszer elvi kialakítását az 1. ábra, a termálvíz hőmérsékleteket a 2. ábra mutatja. A beruházás eredményeképpen a 2005-beli projekt fogyasztói is az új kútról kapják hőellátásukat.

A KIOP támogatással megvalósult rendszer a 2008. évi üzembe helyezése után közvetlenül két újabb épületbe is bevezették a termálvizet, majd a következő években megépítették a város ipari parkjához is a termál vezetéket, ahol 65 hektáron 41 cég 1600 embert alkalmaz (3. ábra). Ezt az önkormányzat kizárólag saját erőből valósította meg. Az iparterületet kedvelik a vállalkozások, amiben annak is szerepe van, hogy az ott tevékenykedő cégek viszonylag olcsón kapják a fűtési energiát. Így nem csoda, hogy a növekvő igények miatt az önkormányzat új termálkút fúrása mellett döntött, ami 2022-ben el is készült (V. sz. kút).

A bólyi termálvíz vezetékhálózat jelenlegi és tervezett kiterjedését, a termálkutakat és a fogyasztói helyeket mutatja a 4. ábra.

A geotermikus rendszer tulajdonosa és üzemeltetője: Bóly Város Önkormányzata (MGtE tag).

Orosháza

Orosházán, a város nyugati határában 2004-ben újították fel a bővítették ki – Széchenyi-terves támogatással – a jó hírű Gyopárosfürdőt, s bár egy másik pályázati forrásból lemélyítettek egy termálkutat is, a fürdőépületek hőellátását mégis gázkazánokkal oldották meg. Az önkormányzat 2008-ban pályázatot nyújtott be a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) által kínált támogatási lehetőségre a gyopárosi gyógyfürdő geotermikus fűtésének kiépítésére, amit el is nyertek. A megvalósítás 2010-ben el is kezdődött, amelynek tartalma volt két visszasajtoló termálkút fúrása, illetve a teljes felszíni termál és távfűtési technológia kiépítése (5. ábra), ami egy év múlva sikeresen befejeződött.

2011 novembere óta tartó folyamatos működésével a gyopárosi geotermikus rendszer teljes mennyiségű visszasajtolásával minden bizonnyal sikeres kisebbséghez tartozik a hasonló létesítmények között Magyarországon.

A szűrési technológiát (is) tervező és kivitelő Porció Kft. a megoldásért az Európai Geotermikus Energia Tanács (EGEC) által alapított Európai Geotermikus Innovációs elismerésében részesült 2018-ban (6. ábra).

A geotermikus rendszer tulajdonosa: Orosháza Város Önkormányzata.

Üzememeltetője: Orosházi Városüzemeltetési és Szolgáltató Zrt. (MGtE tag)

Szarvas

A rendkívül kedvező termálvizes adottságokkal rendelkező Szarvas városában az 1985-87-es energiaracionalizálási hullám állami támogatását kihasználva fúrtak le két termálkutat eredetileg kitermelő és visszasajtolási céllal. Az 1987-ben beindult geotermikus energiaszolgáltatás a kút környezetének néhány hőfogyasztójára terjedt ki, ami a rendelkezésre álló teljesítmény mindössze 20%-kát kötötte le. Később még ez is jócskán lecsökkent, amikor a legnagyobb fogyasztó kemping lecsatlakozott a termál rendszerről. A visszasajtolás rendszerét nem építették ki, mivel egy 1988-ban elvégzett kísérlet eredménytelennek bizonyult.

Az 1990-es politikai változás után felálló új önkormányzati képviselő testület nehéz örökséggel találta szemben magát: az állami támogatás célja nem teljesült, tehát fennállt a visszafizetési kötelezettség veszélye, ugyanakkor egy jelentős önkormányzati vagyon nem hasznosult. Az önkormányzatot többen is ostromolták különféle ötletekkel, míg végül a képviselő testület úgy döntött, hogy olyan vállalkozóval köt szerződést, aki saját ötletét saját kockázatára hajlandó megvalósítani. Így került sor 1993 májusában arra, hogy Szarvas város Önkormányzata szerződést kötött geotermikus fűtési rendszer létesítésére és üzemeltetésére a Porció Kft-vel. Ezt követően a cég beszerezte a szükséges engedélyeket, és világbanki energiaracionalizálási hitelből megoldotta a beruházás finanszírozását, majd megtervezte és megépítette a geotermikus rendszert. A hőszolgáltatás 1994 novemberében indult el.

A szerződés lejárta után, 2004-től a helyi önkormányzat vált a termál rendszer tulajdonosává, és saját cégén keresztül jelenleg is üzemelteti azt. 2014-15-ben egy KEOP támogatásra alapozott korszerűsítés és bővítés keretében új fogyasztókat kapcsoltak a rendszerre (7. ábra), amit 2022-ben még tovább fejlesztettek.

A geotermikus rendszer tulajdonosa: Szarvas Város Önkormányzata

Üzemeltető: Szarvasi Gyógy-Termál Nonprofit Kft. (MGtE tag)

Szentes

Szentes Magyarország termál fővárosa.

Míg az 1960-70-es években elsősorban a növényházi kertészet részére fúrták sorban a termálkutakat, az 1985-87-es nagy országos energiaracionalizálási program keretében már a lakossági és közintézményi hőellátást is jelentős részben átállították földgázról geotermikus energiára. A Szentesen kívül Kapuvárt, Mosonmagyaróvárt, Szarvast, Hódmezővásárhelyt és Makót érintő fejlesztési sorozatban összesen 8 termálkút létesült, közülük kettő Szentesen.

Az eredeti terv szerint mindkettő ún. kettős funkciójú, termelő-besajtoló kút lett volna, azonban az ehhez szükséges méretű fúróberendezést a Kossuth Lajos utca déli oldalán, a belvárosban lehetetlenség volt fölállítani. Így ez a kút kikerült a Barnevál (ma: Hungerit) mellé, és csak egy egyszerű termelő kút lett belőle. Az így felszabaduló beruházási forrásból fedezték a vezetéképítés többletköltségét. A B-657 számot kapó termálkút vizét ugyanis be kellett szállítani a Kossuth u. két oldalán található lakótelepekhez.

A B-658 jelű másik termálkút megfúrása sem bizonyult egyszerűnek a tervezett helyen, a kertvárosi Cseuz Béla utca végén, mert itt a Kurcát kellett félig feltölteni a munkálatok idejére. A kútfúrók levonulása után kiépült ugyan a visszasajtolást kiszolgáló technológia, sőt, a kút béléscsövébe hőszigetelés is került, a visszasajtolás azonban jellemzően nem működött, mert a benyomott használt termálvíz annyira lehűtötte a termelőcsövet, hogy a kút természetes pozitivitása megszűnt. A 100°C-ot meghaladó vízhőmérsékletre búvárszivattyút beszerezni a szocialista országokból hiú ábránd lett volna. Az is igaz, hogy a termelő és a visszatápláló rétegekből származó vizek nagyon eltérő minősége miatt ezt a visszasajtolást nem is lett volna szabad engedélyezni.

Később, a 90-es években ennek a termálkútnak a fölösleges hozamát elvezettük a Kurca-parti fűtőműhöz, és ezzel teljessé vált a szentesi távhőszolgáltatás átállítása geotermikus bázisra. Innentől kezdve a geotermikus energia – időjárástól függően – általában 95% fölötti részarányt képviselt az egy évben megtermelt és értékesített hőben.

Ezt a magas arányt sikerült még följebb tornászni az egyik Ilona-parti kút (K-505) megvásárlásával és rendszerbe illesztésével 2010-ben (8. ábra).

A geotermikus rendszer tulajdonosa: Szentes Város Önkormányzata

Üzemeltető: Szentes Városi Szolgáltató Kft. (MGtE tag)

Vasvár

Vasváron egy 1963-ban készült olajkutató fúrás átalakításával jött létre az első, K-10 jelű termálkút. A kiképzés után a maximális hozamnál csaknem 80°C-os, alacsony sótartalmú termálvizet szolgáltató kút vizét hamarosan istállók, baromfiólak fűtésére kezdték használni. A 90-es évek elején megépítettek egy távvezetéket a helyi távfűtés egyik kazánházáig, és részlegesen átállították a távfűtést geotermikus energiára. A másik kazánház maradt a gázfűtésnél. Összességében a vasvári távfűtésben csak kb. 15%-ot nyertek a termálvízből. Még ez is veszélybe került, amikor 2010-ben egy új kormányrendelet határidőhöz kötötte a meglévő energetikai célú vízhasználatoknál a visszatáplálás megtervezését és kivitelezését. Pedig ha valahol, akkor Vasváron a legkevésbé sem lehetett indokot találni a visszasajtolás mellett. A termálvíz ivóvíz minőségű, semmilyen alkotóeleme, még Na egyenérték %-a sem haladta meg a vízszennyezési bírság határértékét. A hévíztárolót közel s távol csak a vasvári kút csapolta meg, és a vízkivétel éves mennyisége sem volt jelentős, vízszintcsökkenést nem tapasztaltak. A rendelet azonban egyértelmű volt, és senki sem feltételezhette, hogy bármilyen hatóság tovább fogja engedélyezni az energetikai hasznosítást visszatáplálás nélkül. Az önkormányzat, mint a helyi távhőszolgáltatásért felelős szerv gyűjteni kezdett a visszasajtoláshoz. Ehhez két kedvező körülménybe kapaszkodhatott. Egyrészt a KEOP alapban maradt még pénz, és várható volt pályázati felhívás kiírása. Másrészt a pályázat sikeréhez elengedhetetlenül szükséges fosszilis energiahordozó-kiváltás teljesítése nem tűnt lehetetlennek, hiszen a geotermikus energia csak 15%-os arányt képviselt a hőtermelésben.

A pályázati felhívásra készülvén az önkormányzat kidolgoztatta a tervezett beruházás megvalósíthatósági tanulmányát. A 2012-ben elkészült elemzés az alábbi fejlesztési elképzelést tartalmazta:

• Új termálkút fúrása a város belterületén a Járdányi fűtőmű közelében. Kedvező eredmény esetén az új kút használata termelésre, a régi pedig visszatáplálásra.
• Zárt, túlnyomásos termál technológia összeállítása egy, az új kút mellett építendő szivattyúházban. A visszasajtolás berendezései, a szűrők és szivattyúk szintén ide kerülnek.
• Termál hőközpont kialakítása két központi hőcserélővel a két távfűtési kör részére a Járdányi fűtőműben.
• Távfűtési vezetékpár lefektetése a Járdányi és a Béke fűtőművek között a termálvízből nyert energia elszállítására a Béke távfűtési kör részére.
• A meglévő távfűtési alhőközpontok részleges gépészeti felújítása.
• Új irányítástechnikai és távfelügyeleti rendszer kiépítése mind a termál, mind a távfűtési rendszer részére

2014-ben sikerült megkötni a támogatási szerződést KEOP forrásra, és 2015-ben megépült az új termálkút, illetve a felszíni vezetékhálózat (9. ábra) és technológia. Az új kút végül még az előirányzott 2300 m-nél is mélyebbről szolgáltatja a vizet, a vártnál alacsonyabb hozammal ugyan, de jóval magasabb hőmérséklettel (90°C). A régi kút visszasajtoló feladatot kapott.

A geotermikus rendszer tulajdonosa: Vasvár Város Önkormányzata

Üzemeltető: Régióhő Regionális Hőszolgáltató Kft. (MGtE tag)

Veresegyház

A város termálvizes rendszerének kiépítése 1987-ben kezdődött, amikor elsősorban idegenforgalmi okokból megfúrták a város első kútját, a B-15 (Búcsú tér) jelű kutat, amiből 67°C-os termálvizet nyertek. A kút vizét később gyógyvízzé is minősítették, mely megegyezik a budapesti Széchenyi Fürdő gyógyvizének összetételével. A termálvizet eleinte csak a pár száz méterre található helyi fürdőben hasznosították, de a többlet hőenergia tartalom jelentkezése miatt kézenfekvő lehetőségnek bizonyult, hogy ezt fűtésre is felhasználják. Ennek nyomán 1993-ban valósult meg az első fogyasztó, a Fabriczius József Általános Iskola geotermikus fűtése és használati meleg vízzel való ellátása. Így már az iskola hőcserélőin energetikailag hasznosított termálvizet vezették a gyógyfürdőbe. Négy évvel később a Művelődési Ház, a Zeneiskola és az Óvoda is csatlakozott a geotermikus közműre, majd a 2001-ben megépült Mézesvölgyi Általános Iskola, melynek hőenergia igényét a kezdetek óta termálenergiával biztosítják.

2004-ben az önkormányzat pályázatot nyújtott be a meghirdetett KIOP energiagazdálkodás környezetbarát fejlesztési programra egy nagyobb léptékű termálprojekt tervével. A támogatás elnyerése nyomán 2006-2007-ben egy bruttó 333 millió forintos beruházás valósulhatott meg, melynek 40 %-a vissza nem térítendő támogatás volt. Ennek keretében a geotermikus rendszerre újabb 27 épületet csatlakoztattak, így az akkori összes önkormányzati épület termálvízellátásban részesült. Megépült a termelőkút melletti szivattyúház, illetve lefektettek 6 km nyomvonalhosszú termál távvezetéket. Az önkormányzat lemélyített egy kutat (K-23) visszasajtolás céljából. A nyelőkút mellé telepítettek egy 20 m³-es tároló tartályt, valamint egy visszasajtoló gépházat, melyben elhelyezték a vízszűrő berendezéseket és a besajtoló szivattyúcsoportot. A B-15 jelű termelő kutat felújították és kitisztították.

Később a városnak újabb lehetősége nyílt pályázni, ezúttal a KMOP keretében egy bruttó 656,5 milliós projektre. A sikeres pályázatnak köszönhetően a város a költségek 60%-ára vissza nem térítendő támogatást nyert el. Ennek segítségével lemélyítettek egy új termelő kutat (K-25), mivel az első termelő kút kapacitása már nem volt elegendő az új igények kielégítésére. A beruházás keretein belül 2011-ben megvalósult tehát az új termelőkút, ami mellett szivattyúházat építettek a hozzá tartozó termálvíz-hasznosító berendezésekkel együtt. A nyelőkút gépházában a megnövekedett vízmennyiség miatt 2 új vízszűrő berendezést és 3 új visszasajtoló szivattyút szereltek be. Ebben a fejlesztési szakaszban lefektettek több mint 6 km nyomvonalhosszú termál távvezetéket. Megvalósult a villamos erőátvitel, valamint az irányítástechnikai szerelés és a központi távfelügyelet bővítése is, így „on-line” kapcsolat jött létre – az eddigiekhez hasonlóan – az új hőközpontok és a központi számítógép között, ezzel megteremtve a távolsági irányíthatóságát és ellenőrzését a bővített rendszernek. Az új önkormányzati fogyasztókon kívül rácsatlakozott a geotermikus közműre két ipari nagyfogyasztó, a Sanofi Aventis Gyógyszergyár és a GE Energy Turbinagyár, valamint a Garden Invest üvegházak is, melyek a jelenlegi rendszer fogyasztásának körülbelül 80 %-át teszik ki. Az ipari fogyasztók letelepülésével nemcsak hogy sok munkahelyet teremtettek a térségben, de az önkormányzatnak bevétele is származik az energiahordozó eladásából. A gyárak pedig évente több millió forintot spórolnak meg azzal, hogy olcsó helyi, környezetbarát energiával oldják meg épületeik fűtését és HMV ellátását.

A növekvő igények kielégítésére 2015-ben a város egy új kutat (K-26) fúratott a Patak utca mellett (10. ábra), mely a nyugati iparterületet (Kisrét utca környéke) hivatott kiszolgálni. Támogatás nem volt. A több km hosszú vezetékhálózat és termál technológia költségeivel együtt fél milliárd forintot meghaladó beruházást 100%-ban a helyi önkormányzat finanszírozta.

A dinamikusan növekvő igények láttán a város vezetése már két évvel a legújabb termálkút létesítése után, 2017-ben megkezdte az előkészületet a következő kútfúrásokra. Az önkormányzatot sújtó kormányzati pénzelvonás (szolidaritási hozzájárulás) és pályázati lehetőség nélkül, ismét csak kizárólag a város saját erejére támaszkodva a negyedik termelőkút (B-31) és a második visszasajtoló kút (B-32) lemélyítése csak 2021-ben, illetve 2022-ben valósulhatott meg. A rendszerbe állítás várható időpontja 2023 ősze.

Az eddig kiépült rendszer beépített teljesítménye 14,5 MW, az éves hasznosított geotermikus energia pedig 130 TJ, mellyel 3,8 millió m³/év földgázkiváltást érnek el. Ez azt jelenti, hogy azoknál az intézményeknél és gyáraknál, amelyek részei a geotermikus közműnek, átlagosan 98%-ban tudják termálenergiával helyettesíteni a fosszilis hőenergiát. A településen kiépített termálvíz szolgáltató rendszer (11. ábra) – egy kivétellel – ellátja az összes közintézményt, továbbá fűtést biztosít több, köztük igen jelentős ipari létesítmény, valamint számos társasházi lakás számára. A fogyasztói hőközpontok száma már meghaladja a 90-et.

A geotermikus rendszer tulajdonosa: Veresegyház Város Önkormányzata (MGtE tag)

Üzemeltető: Gazdasági és Műszaki Ellátó Szervezet

(Forrás: Szita G.; MGtE)