Szent Borbála legendájának rövid ismertetése előtt le kell szögezni, a geotermikus energiát a szó szoros értelmében nem bányásszák, mint a szenet, hanem fogalmazzunk inkább úgy, hogy kitermelik, kinyerik a föld mélyéből. A föld hőjének hordozó közege a hévíz, amely utóbbinak a hasznosítása az első artézi kutak megfúrásával forrt össze a bányászattal, majd a kőolaj- és földgázkutatás elmélyítette ezt a kapcsolatot. Így fonódik össze a geotermia nikomédiai Borbálával. Merthogy az ő legendája meg a villámláshoz kötődik, ezért kultusza különösen az olyan szakmákban terjedt el, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak. Szent Borbála így a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők, építészek védőszentje, keresztény vértanú, a 14 segítőszent egyike.
A Borbála-kultusz Délkelet-Európában, a hajdani Kelet-római Birodalom területén a III–IV. század fordulóján kezdődött, Nikomédiában. Borbála apja és ő maga is pogány volt. A tehetős apa, hogy megóvja a lányát, egy toronyba zárva nevelte. Mégsem tudta teljesen elszigetelni a világtól, Borbála titokban kereszténnyé lett, ami akkoriban még bűnnek számított.
Az úgy történt, hogy egyszer az apa hosszú üzleti útra utazott, de előtte eleget tett lánya kérésének, és egy díszes fürdőházat építtetett neki. Borbála célja ezzel az volt, hogy legyen egy hely, ahol a keresztényekkel titokban találkozhat, és meg is keresztelkedhet. A fürdőházra Borbála három ablakot készíttetett a Szentháromságot jelképezve ezzel. A díszes pogány szobrokat pedig kitetette az épületből. Mikor apja visszatért, és tudomására jutott a lánya megtérése, igen nagy haragra gerjedt. Kardot rántott, hogy megölje őt, de Borbála imájára megnyílt a fal, és ő elmenekült. Egy barlangban rejtőzött el. Pásztorok árulták el a hollétét. Az apja kegyetlenül megverte, amikor rátalált, és rá akarta venni, hogy hagyja el a hitét. De Borbála ezt megtagadta. Törvényszék elé került, ahol saját apja kérte, hogy ítéljék őt halálra. Válogatott kínzásoknak vetették alá, ám sebei minden reggelre begyógyultak. Ruhátlanul kipellengérezték a város piacán, de a földből felszálló köd és egy égből leszálló felhő ruhaként elfedte testét. Végül lefejezésre ítélték. Apja maga hajtotta végre az ítéletet. Ám amikor hazafelé tartott, isteni büntetésként villám sújtotta halálra, és elemésztette a testét.
S ezzel kezdetét vette a Borbála-kultusz. Alakja festményeken, szárnyas oltárokon, szobrokban „testet öltve” hamarosan megjelent a középkori bányavárosok keresztény templomaiban, kápolnákat szenteltek neki, de városok lőportornyait is gyakran nevezték el róla, hogy segítsen megóvni a veszélyes anyagot a robbanástól. Magyarországon Selmecbányáról terjedt el a Borbála tisztelet, majd a XIV–XV. században nemcsak a bányavárosokban, hanem az ország egész területén általánossá vált. Úgy tartják, sehol a világon nem születtek olyan gazdag művészeti alkotások Szent Borbáláról, mint a Kárpát-medencében.
Ezzel a történettel kívánunk Békés Karácsonyt és Boldog Új Esztendőt nemcsak a földhő „bányászoknak”, hanem a Földhő Hírek minden kedves olvasójának! (A Szerkesztőség)
