„Csatlakozzon a geotermikus forradalomhoz Zürichben!” – hangzott a European Geothermal Energy Council (EGEC) felhívása az Európai Geotermikus Kongresszuson való részvételre még fél évvel ezelőtt. A rendezvény hivatalos jelmondata azért nem volt ennyire erős. Megelégedett annyival, hogy „A jövő alakítása”, ami egész jól tükrözte az október 6. és 10. között megtartott esemény lényegét.
A részvétel, csakúgy, mint három évvel ezelőtt Berlinben, imponáló volt. Több mint 1100 résztvevő, 50 kiállító, 280 szóbeli és 240 poszter előadás. Hol van már a 2003-as szegedi konferencia a maga mindössze 200 körüli látogatójával? És hol vannak már az akkori idők szereplői? Bizony, sokan kikoptak közülük. Helyükbe pedig magabiztos, időnként lehengerlő stílusú fiatalok kerültek, akik laborokban és irodákban – többnyire számítógép előtt ülve – elemeznek, modelleznek, tanulmányoznak.
Néhányan a régi idők tanúi közül (forrás: EGEC)
Az előadásokat hallgatva nemegyszer okozott nehézséget annak megfejtése, hogy az előadó vajon megvalósult létesítménnyel kapcsolatos eredményekről számolt be, vagy csupán jövőbeli elképzelésről beszél, ami egyelőre csak papíron létezik. Némileg furcsa volt továbbá olyan fejlesztésekről hallani, amelyek előkészítése már 5-10, vagy még több éve tart, de geotermikus energiatermelésig még mindig nem jutottak el. Érdekes lenne belelátni az ilyen projektek hátterébe, hogy akik a pénzt biztosítják hozzájuk, vajon milyen meggondolásból és milyen reményekkel teszik azt. Valós piaci szereplőktől ilyen magatartás ugyanis nehezen képzelhető el.
A magyar előadók közül mindenképpen ki kell emelni a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) két munkatársának teljesítményét. Kun Éva „Hidrodinamikai és hőátadási modellezés a budapesti termálkarszt fenntartható kezeléséhez átfogó geotudományi kutatások alapján”, Nádor Annamária pedig „A geotermikus energia fejlődése Magyarországon – az új engedélyezési rendszer tapasztalatai” címmel tarott kiváló előadást.
Geotermikus kongresszusok régóta visszatérő résztvevőiben olyan érzés alakulhatott ki a zürichi rendezvény nyújtotta „geotermikus pillanatfelvétel” kapcsán, mintha a jelenlegi erőfeszítéseknek nagyobb lenne a füstje, mint a lángja. Ez azonban félrevezető is lehet. Mert mi van akkor, ha éppen a mostani sok elméleti vizsgálódás fogja meghozni a geotermikus energiahasznosítás berobbanását, hasonlóan ahhoz, mint mikor az őszi avarégetés tömör füstoszlopa nyomában egyszer csak belobban a tűz? Majd meglátjuk.
Mindenesetre a három év múlva esedékes következő Európai Geotermikus Kongresszusra nekünk, magyaroknak nem kell messzire utaznunk. Az EGC2028 helyszíne ugyanis Budapest lesz.
Az EGC2028 budapesti rendezési jogának kihirdetése
