Módosult a bányatörvény, és változott egy SZTFH rendelet is. Az előbbi a koncesszió lehetőségét hozta vissza a geotermikus energia területére, az utóbbi pedig kijelölte a terepet, ahol a koncessziót alkalmazni is kell majd: Budapestet.
A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvényben mindössze egy bekezdés, a 21/A. § (2c) módosult [lásd: 2025. évi LI. törvény (Magyarország 2026. évi központi költségvetésének megalapozásáról) 15. §.] Mutatjuk, hogyan (áthúzva: törölt szöveg, vastagítva: új szöveg):
„A bányafelügyelet a (2a) bekezdés szerinti kutatási engedély iránti kérelmet elutasítja, ha a kérelem szerinti kutatási tevékenység a más kutatási engedélyében már kiadott kutatási engedélyben, vagy a koncessziós szerződésben szereplő kutatási tevékenység elvégzését, továbbá a koncessziós szerződés szerinti hasznosítást, vagy a 21/C. § (1) bekezdése szerinti szerződés szerinti hasznosítást jelentős mértékben korlátozná vagy kizárná.”
A jogalkotó nem feledkezett meg a törvény végrehajtási rendeletének, a 20/2022. (I. 31.) SZTFH rendelet kiegészítéséről sem, lásd 15. § (4) és 15/G. §.
Miért volt szükség a módosításra?
Erre a kérdésre a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága elnöke 7/2025. (VII.31.) rendelete ad választ. Ennek preambuluma – többek között – az alábbiakat tartalmazza:
Fentieket röviden talán úgy lehetne összefoglalni, hogy fokozottan érzékeny és sérülékeny termálvíz készletek energetikai célú igénybevétele csak egységes kezelésben, koncessziós jogszerzéssel valósulhat meg, amihez szakmai szempontokat figyelembe vevő lehatárolással zárt terület kijelölése szükséges.
Nem kizárt, hogy sok olvasónk számára még e tömörített megfogalmazás is túlságosan talányos. A jogszabály rendelkező része viszont közelebb segít a jogalkotói szándék megfejtéséhez. A 7/2025. SZTFH rendelet 7. §-a ugyanis egy 1. melléklettel egészíti ki a zárt területté nyilvánításról szóló 3/2023. (II. 8.) SZTFH rendeletet, megadva egy zárt geotermikus térrész felszíni vetületének törésponti EOV koordinátáit. Azt, hogy a sok szám mit takar, az alábbi térkép sárga színű poligonja szemlélteti.
Térkép: MGtE szerkesztés
Így néz ki tehát az új, zárt geotermikus terület, amivel meg is érkeztünk Budapestre.
A főváros közigazgatási határán helyenként jóval túlnyúló terület nagysága 939 km2, azaz csaknem 2,5-szeresen haladja meg a geotermikus kutatásra igényelhető terület legnagyobb (400 km2) méretét. A zárt terület függőleges elhelyezkedése a Balti-tenger vízszintjéhez képest:
- fedőlap: -200 mBf
- alaplap: -5000 mBf.
A 7/2025. SZTFH rendelet arról is határozott, hogy előírásai a hatályba lépésének 2025. augusztus 3-i időpontja előtt szerzett bányászati, illetve geotermikus kutatási, kinyerési és hasznosítási jogokat nem érintik. Utóbbiból több is van. Az SZTH honlapján 2025. augusztus 22-én elérhető információk alapján a térképre feljelöltük a geotermikus kutatási engedélyek (sraffozva), illetve a geotermikus védőidom (kék) által érintett területeket. A betűk az engedélyek jogosultjait jelentik: B = Bayer Construct Zrt., H = Hyginett Kft., L = Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Üzemeltető Zrt., P = Pannergy Geotermikus Erőművek Zrt., S = Southblaze Kft.
(Megjegyzés: Sajtóhírekből értesülhettünk arról, hogy a Pannergy geotermikus kutatási engedélye jelenleg már nem érvényes, mert azt a kibocsátó SZTFH visszavonta.)
Ezen kívül van még 9 db benyújtott, de el nem bírált geotermikus kutatási engedélykérelem, amelyek fedésben vannak az újonnan létesített zárt területtel. Ezek kérelmezői (szintén a 2025. augusztus 22-i állapot szerint): Arctic Green Hungary Kft., Bayer Construct Zrt., Bp.XVI.ker. Önkormányzat, Chili Energy Kft., Dunakeszi Közüzemi Nonprofit Kft., Geotermia Expressz Kft., MOL Nyrt., Újbuda Önkormányzat (Bp.XI.). Közülük, ha komolyan vesszük a 7/2025. SZTFH rendelet „egységes kezelésre” vonatkozó törekvését, legföljebb egyikük, de lehet, hogy egyikük sem reménykedhet abban, hogy kérelméről pozitívan fognak dönteni. A szereplők számának növelése az „egységes kezelés” elvének ellentmondó tényező.
A Budapest alatti termálkarsztnak, mint „érzékeny és sérülékeny” víztestnek egyébként létezik törvényileg felhatalmazott állami vagyonkezelője. Úgy hívják őket, hogy Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDVVIZIG). Nekik hivatalból kötelességük részrehajlás nélkül, kizárólag szakmai alapon eljárni minden felszín alatti vízkészletet érintő ügyben, ráadásul nemcsak a 7/2025. SZTFH rendelettel megalkotott zárt geotermikus területre, hanem egy jóval nagyobb térrészre vonatkozóan. A Budapestet is magába foglaló közép-Duna-völgy vízkészleteinek egyetlen vagyonkezelőjeként a KDVVIZIG-nél jobb szervezet aligha található, amely a vízgazdálkodás érdekeit védeni tudná. Éppen ezért nem világos, hogy a jogszabályalkotó az „egyeséges kezelést” miért egy gazdasági társaságtól, a zárt geotermikus terület majdani koncesszorától várja el.
Utolsó gondolat. Geotermikus, azaz energetikai koncesszióról lévén szó még egy dologra érdemes odafigyelni. Az új, zárt geotermikus térrész fölött terül el Magyarország legnagyobb energiapiaca: Budapest.
Kapcsolódó hír: Budapest fürdőváros – volt, van és lesz
Kis magyar geotermikus koncessziótörténet
A bányatörvény 1993-as kihirdetésével a geotermikus energia is a törvény hatálya alá került. Ezt akkor a termálvíz hasznosítók többsége észre sem vette, ezért az Országos Bányakapitányság különböző rendezvényeken próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy vigyázat: a geotermikus energia hasznosítása csak koncessziós szerződés keretében képzelhető ám el! Mindhiába. Egyetlen ilyen szerződés sem jött létre. A fölösleges erőlködést látva a jogalkotók néhány év után úgy döntöttek – helyesen –, hogy törölték a geotermikus beruházásokra vonatkozó koncessziós kötelezettséget a bányatörvényből.
2009-ben viszont újra bevezették azt, amihez az ország egész területét a felszíntől számított 2500 m-es mélységhatár alatt geotermikus szempontból zárt területté nyilvánították. A törvény meghozatala azonban nem volt egy sétagalopp. Az eredeti törvényjavaslat ugyanis 350 m-ben határozta meg a koncessziós mélységhatárt (fedőlapot), amit ellen nemcsak a vízügy, hanem mindkét akkori országos geotermikus civil szervezet, a Magyar Geotermális Egyesület és a Magyar Termálenergia Társaság is tiltakozott. Az MGtE részéről Hlatki Miklós alelnök vezette azt a csaknem fél évig tartó tárgyalássorozatot, amely az Országos Bányakapitányság, illetve több civil szervezet és egyetem között folyt, és amelynek eredményeképpen sikerült lejjebb tolni a koncessziós határt 350-m-ről 2500 m-re. Ez akkor rendkívüli jelentőségű volt, mert a döntő részben e mélységhatár fölé tervezett kútfúrások a hagyományos vízjogi hatósági eljárás szerint kaphattak engedélyeket, és így számos termálvizes beruházás valósulhatott meg.
A koncesszió bevezetését támogatók egyik legfontosabb érve az volt, hogy az általa – egyébként nem vitatottan – nyújtott befektetői biztonság hatására a magyar határon évek óta kényszerűen várakozó, de ugrásra kész külföldi vállalkozók többszáz millió eurós geotermikus fejlesztéseket indítanak majd. Ebből persze nem lett semmi. Az állam kidolgozott ugyan vagy kéttucat érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálati jelentést, ami alapján meg is hirdettek geotermikus koncessziós területeket, de alig akadt rájuk jelentkező. Koncessziós eljárás nyomán megvalósult, ténylegesen működő geotermikus üzem tudomásunk szerint csak egy van az országban, a Pannergy Nyrt-hez köthető győri rendszernél. Ez nem túl fényes eredmény. Ezért amikor a 2500 m alatti koncessziós kötelezettséget egy teljesen új alapokon álló jogi szabályozás 2023. március 1-én megszüntette, senkiben sem alakult ki hiányérzet.
Kíváncsian várjuk, hogy a geotermikus koncesszió mostani újragombolása milyen eredményt fog hozni.
