Az első két visszasajtolási próbát Magyarországon csaknem 50 évvel ezelőtt folytatták le: Szeged mellett pannon homokkőbe, a Somogy megyei Táska községben karbonátos kőzetbe. A kísérletek körülményei és eredményei valószínűleg örök homályba borultak volna, ha egy Szegeden 1983. május 25. és 27. között tartott nemzetközi geotermikus konferencia kiadványa meg nem örökíti azokat.
A hajdan volt Vízgazdálkodási Kutató Intézet (VITUKI) munkatársai jegyezték azt az előadást, aminek írásos változatát most közreadjuk. Ebből kiderül, hogy a használt termálvizek visszasajtolásának kívánalmát már nagyon régen megfogalmazták a szakemberek, és hogy az ezzel kapcsolatos kísérletek finanszírozására sikerült is meggyőzniük Magyar Államot az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságon (OMFB) keresztül.
Néhány érdekesség a cikkből:
- A használt fürdővizek visszasajtolási tilalma annakidején föl sem merült.
- Az algyői (olajipari) visszasajtoló kutak fajlagos nyelőképessége a termelő kutakénak 1-3%-a volt.
- Egy meddő CH kutatófúrásból (Do-5) vízkúttá kiképzett kúton két lépcsőben csaknem egy éven át végeztek visszasajtolási kísérleteket.
- Eredmény: mindössze 60-70 ezer m3 víz visszasajtolása után a nyelőképesség a kezdeti érték 10-20%-ára csökkent.
Érdemes figyelmesen elolvasni, hogy mi mindent tapasztaltak még.
A hévíz visszasajtolási kísérletek eredményei és további lehetőségei
Szerzők: Liebe Pál – Nagy András – Dr. Székely Ferenc
1. A hévíz visszasajtolás szükségessége és lehetőségei
A hévíz visszasajtolás hazai alkalmazásának szükségessége két okból merült fel:
- a kitermelt nagy sótartalmú hévizek a felszíni befogadókat károsan terhelik,
- a hévíztárolók nagyobb része rossz utánpótlódásu, a termelés hatására a nyomás fokozatosan csökken.
Mindkét probléma szempontjából előnyös megoldást jelentene, ha a kitermelt hévizet hasznosítás után visszanyomnák a vizadó képződménybe. Fűtési célú hasznosítás esetén a zárt rendszerben lehűlt víz kerül visszanyomásra, balneológiai célú, ill. használati meleg vízként történő hasznosításnál azonban visszanyomás előtt vízkezelésre van szükség.
Elképzelhető olyan megoldás is, amelynél a kitermelt hévizet hasznosítás után egy másik tároló képződménybe nyomják vissza, ekkor azonban a rétegenergia növelő hatás elmarad.
A hévíz visszasajtolással tehát elsősorban a kőzetekben felhalmozódott hőenergiát hasznosítjuk a hévíz készlet igénybevétele nélkül, vagyis hőbányászatot valósíthatunk meg. Jelenleg ilyen „hőbányát” csak ott valósíthatunk meg, ahol a hőt tároló kőzetek egyben vízvezetők is, tehát a lehűlt hévízzel átöblíthetők, s így lehűthetők. A nem vízvezető kőzetek hőbányászatára, ill. lehűlésére jelenleg csak ott számítunk, ahol ezek a vízvezető rétegek közvetlen fedőjét, feküjét vagy elválasztó rétegét képezik.
A hévíz visszasajtolás legismertebb külföldi példái a franciaországi Melun-Mee sur Seine körzetében megvalósított ún. doublet-k (Clot, A. 1978), hasadékos kőzetre kiképzett geotermikus kútpárok. Nálunk néhány helyen már folyt hasadékos kőzetbe való hévíz betáplálás (Nagylengyel, Szigetvár, Mezőkövesd), de hévíztárolóink nagyobb részét porózus kőzetek alkotják, ami a hévíz visszasajtolás hazai alkalmazásánál különleges problémát vet fel.
Hazánkban nagyüzemi méretekben az algyői szénhidrogén mezőben alkalmaznak víz visszasajtolást 1969 óta (Boldizsár, 1976).
2. A hévíz visszasajtolás eddigi tapasztalatai
Algyőn a besajtolásra használt vizet 10 db, 950-1560 m mélységközben, levantei-felsőpannon homokrétegekre kiképzett hévízkútból nyerik.
A víz besajtoló kutak száma 189 db, átlagos mélységük 1900-2000 m. Általában ebből mintegy 120 kút üzemel. A kutanként besajtolt víz hozam 40-200 m3/nap, a besajtolási nyomás 70-110 bar. Néhány kút 0,5-1 bar túlnyomással is elnyeli a vizet. A kutak nyelőképessége időben csökken, évenként átlagosan 5-10 %-kal. Élettartamuk változó, 8-10-et havonként kell javítani, de vannak olyanok is, ahol még nem volt szükség javításra.
A besajtoló kutak kettős fajlagos vízelnyelő képessége 0,13-0,28 m3/nap bar, 30-100-szor kisebb, mint a termelő kutaké. Ennek oka kisebb részben az, hogy a mélyebb szintben telepített visszanyomó kutak általában kisebb (kb. 50 %-kal) áteresztő képességű rétegeket harántolnak. Az elnyelő képesség időbeli csökkenése az időben változó kolmatációra utal, amit a kutak javítási műveleteinek hatékonysága is alátámaszt. A csökkenés időben lassuló folyamat, a besajtolást akadályozó kolmatáció túlnyomó része már a besajtolás kezdetén létrejön. 1978-ban a MÉLYÉPTERV irányításával – az OMFB finanszírozásával – a szegedi „Új Élet” Mgtsz területén végeztek hévíz visszasajtolási kísérletet a VITUKI és az OGIL részvételével (Liebe P. 1980).
A kísérlettel kapcsolatban az OKGT Nagyalföldi Kőolajfel táró Üzem 3 meddő szénhidrogénkutat (Dorozsma-1, 5, 9) 1978-ban hévízkúttá képzett ki, és a kutakon próbatermelést végzett. Besajtoló kútként a Do-5 jelű kutat használták fel.
A besajtolandó hévizet az „Új Élet” Mgtsz meglévő kútja szolgáltatta. A Do-1 és 9 kút a továbbiakban megfigyelő kútként szerepelt. Mind a négy kút az 1450-1800 m mélységszakaszban elhelyezkedő homokos-agyagos hévízadó összletet tárja fel, amely 80-100 °C hőmérsékletű, alkáli hidrogén-karbonátos hévizet tárol. A homokrétegek áteresztőképesége 50-500 mD között változik, átlagosan 200 mD. Az összleten belül a homokrétegek összvastagsága 90 m. A vizsgált hévízadó összletet agyagos felsőpannon fedő és alsópannon agyagmárgás fekü zárja le, a vizsgálat szempontjából zártnak tekinthető.
A hévíz visszasajtolás 1978. október 3-án indult meg. Az első hónapban átlagosan 578 l/p víz hozamot 2,1 bar kútfejnyomással. Decemberben a kút nyelőképessége csökkenni kezdett, februárban 515 l/p víz hozamot már csak 23 bar nyomással lehetett besajtolni, ezért 1979. február 14-én a kísérlet 1. üteme lezárult (1. ábra).

/1. ábra/
A vizsgálatok szerint a kút nyelőképesség csökkenését részben a kút feltöltődése okozta, amely a megnyitott rétegek felét elzárta, ezért a kutat kiöblítették. Ezután 590 l/p átlagos hozamot 3,1 bar nyomással sajtoltak be, de félév múlva 411 1/p átlagos hozam már csak 6 bar nyomással volt besajtolható, és a kút ismét oly mértékben feltöltődött, hogy a megnyitott rétegek 2/3-át elzárta. A besajtolt víz hőmérséklete 40-60 °C volt, a réteghőmérséklet 85-50 °C között változott, ami a besajtolási nyomásnál +1,0 bar szórást okozhatott szélső esetben. A kútban lévő vízoszlop átlagos hőmérséklete 60 °C volt, ami a geotermikus állapotra lehűlt állapothoz képest (a nyugalmi vízszint -17 m volt a kútfej alatt) 0,9 bar többlet besajtolási nyomásigényt jelent.
A besajtolt víz minősége a rétegben lévővel azonos volt, mérhető mennyiségű homokot nem tartalmazott, de a lebegőanyag 5 mg/l körül volt.
A figyelőkutak vízszintje a számítottnak megfelelő változásokat mutatta /2. ábra/.

/2. ábra/
A kísérlet eredményeit összegezve megállapítható, hogy a besajtoló kút kezdeti fajlagos nyelőképessége a fajlagos vizadóképességnek közel megfelelő. Ez a nyelőképesség – esetünkben 200 l/p bar – a besajtolt vízmennyiséggel arányosan csökken.
A csökkenés nem egyenletes, de a kísérlet ismétlésénél tendenciáját tekintve azonos mértékű /3. ábra/.
- a nyelőképesség csökkenése részben a kút homokkal való feltöltődésének következménye, ami mindkét kísérleti szakaszban bekövetkezett, de csak 50-70°C-os nyelőképesség-csökkenést magyaráz meg;
- a nyelőképesség csökkenésében a perforációk kimutathatóság határán lévő lebegő anyaggal való eltömődésének is szerepe van;
- az eltömődés a kút öblítésével eltávolítható, és a nyelőképesség helyreállítható;
- a kút tisztítása mindkét esetben 60-70 ezer m3 vízmennyiség besajtolása után vált szükségessé;
- a nyelőképesség a tisztitásig a kezdeti érték 1/5, 1/l0-ére esett, de a lecsökkent érték még mindig egy nagyságrenddel jobb az algyői olajipari tapasztalatoknál;
- az átlagosan 50°C hőmérsékletű besajtolt hévíz a 85°C-os réteghőmérsékletet 1 év alatt 52°C-ra hűtötte le a kút közvetlen környezetében az előzetes számitásokkal egyezően;
- a kút távolabbi környezetében a rétegnyomás az előzetes réteghidraulikai számításoknak megfelelően alakult, a besajtolás a rétegnyomás csökkenését megállapította.

/3. ábra/
A Somogy megyei Tanács a Fonyódon tervezett termálstrand vízellátását a Táskán lévő, jelenleg a helyi tsz által használt, hévíz kúttá kiképzett meddő CH-kutató fúrás vizével kívánta megoldani, ezért az OVH finanszírozásával, a MÉLYÉPTERV, a VITUKI, a Délzalai Víz- és Csatornamű Vállalat és az OGIL végezték a kísérletet /Nagy A. 1980/.
A hévízadó képződmény a területen mezozoós mészkő, tehát ellentétben a szegedi porózus tárolókkal, itt hasadékos kőzetekből származik a termálvíz. A kísérlet – melynek eredményeire itt részletesen nem térünk ki – a termelőkút üzemeltetési problémáitól eltekintve azt mutatta, hogy hasadékos kőzetben a hévíz betáplálás gyakorlatilag megoldható.
3. Hévíztermelő és -visszasajtoló kutak hidraulikai és termikus méretezése analitikus módszerrel
Visszasajtolással kombinált hévíz termelésnél abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a kitermelt és lehűlt hévizet nyelőkutakon keresztül teljes egészében visszasajtolják a megcsapolt rétegbe. Ebben az esetben viszonylag rövid idő alatt kialakul a permanens nyomásállapot, és a visszasajtolt víz a kutak távolságától, elhelyezkedésétől, valamint hozamától függő áramlási pályákon szivárog a termelőkutak irányában. A szivárgás során a besajtolt, alacsonyabb hőmérsékletű víz kiszorítja a rétegben tárolt hévizet, és eközben felmelegszik. A melegedéshez szükséges hőmennyiséget a rétegvázban, valamint a fedő- és fekürétegekben tárolt hő szolgáltatja.
Ez a felmelegedés jelentős mértékű, aminek következtében az aktíván hűtött zóna hosszú ideig csak a kút közvetlen, közelítően kör alakú környezetére korlátozódik. Ez azt jelenti, hogy a viszkozitásnak, valamint a szivárgási tényezőnek a hűtés által okozott jelentős csökkenése a besajtoló kutak környezetében hosszú ideig koncentrikus eloszlást mutat. A szivárgási tényező radiális irányú változását a depresszió számításánál egy járulékos skin-effektussal vehetjük figyelembe, a szivárgási áramvonalak számításánál pedig elhanyagolhatjuk.
A vázolt feltételek mellett lehetőség van a permanens nyomáseloszlás, a szivárgási áramvonalak és a hőmérsékleti változások analitikus úton történő meghatározására, nagy vastagságú, vízzáró réteggel fedett homogén hévíztároló réteg esetében. Az alkalmazandó számítási összefüggéseket részletesen az 1981. évi VITUKI Közleményekben mutattuk be /Liebe-Nagy-Székely 1982./. Jelen dolgozatban csak a vizsgált méretezési példa eredményeit ismertetjük. Szeged geotermikus energiával történő fűtésének egyik gazdaságos megoldása az ún. bokorfurásos kút csoport, amikoris különböző irányú ferde fúrassál egy pontból mélyítik a termelő és visszasajtoló kutakat.
Példánk esetében a szimmetrikusan elrendezett 3 termelő és 3 visszasajtoló kút szűrői egy 625 m sugarú körvonalon helyezkednek el oly módon, hogy a szélső kutak egy 880 m oldalhosszúságú négyzet csúcspontjaiban fekszenek. A 10 db, egyenként 10 m vastag, k=1 m/nap szivárgási tényezőjű és n=0,1 porozitású pannon homokréteg beszűrözésével kutanként évi átlagban 1200 m3/nap, fűtési szezonban 2400 m3/nap hozamot kívánnak kitermelni. A számítás eredményei azt mutatták, hogy a visszasajtoló és termelő kutak közötti legrövidebb szivárgási idő 12,2 év, a lényegesen lassabban mozgó lehűlési front megjelenési ideje viszont már 100,1 év. Mivel a szivárgás során a visszasajtolt lehűlt víz a fedőből és a feküből származó konduktív hőáramlás következtében folyamatosan melegszik, a kitermelt vízben a lehűlési front megjelenését csak lassú és fokozatos hőmérsékletcsökkenés követi.
Irodalom:
- Boldizsár T. /1976/: Termálvíz és geotermikus energiakészletek, másodlagos termelés viszonyai az algyői hévíztárolóban, Nehézipari Műszaki Egyetem Olajtermelési Tanszék, 195-IX/1976. sz. témajelentés, Kézirat, 1976.
- Clot, André /1978/: Francia hévíz hasznosítási eredmények, OMKDK Budapesti Francia Műszaki és Tud. Tájékoztatási központ kiadvány, Kézirat
- Liebe P. /1980/: A szegedi hévíz visszasajtolási kísérlet méréseinek tervezése, végzése és kiértékelése, ” VITUKI témajelentés /7783/1/22/ Kézirat
- Liebe P.-Nagy A. /1980/: A szegedi geotermikus energiahasznosítás fejlesztésének hévízföldtani vizsgálata VITUKI témajelentés /7783/1/90/ Kiegészítés: Ferdefúrással kivitelezett hévízkút-csoport hidraulikai és termikus számítása, Kézirat 1981.
- Nagy A. /1980/: A táskai hévíz visszasajtolási kísérlet méréseinek tervezése, végzése és kiértékelése. VITUKI témajelentés /7783/1/43/ Kézirat
- Liebe P.-Nagy A.-Dr. Székely F. /1982/: A hévíz visszasajtolási kísérletek eredményei és további lehetőségei, VITUKI Közlemények 1981.
Összefoglalás: A hévíz visszasajtolást 2 probléma megoldása állítja jelenleg előtérbe: a nagy sótartalmú használt hévizek elhelyezése és a zárt hévíztárolók további nyomáscsökkenésének megakadályozása. A tanulmány az olajipari tapasztalatokkal és egy hévíz visszatáplálási kísérlet eredményeivel foglalkozik. A kísérletnél kezdetben kis nyomással nagy vízhozam volt betáplálható, de néhány hónap múlva a kút nyelőképessége tizedére csökkent. Ennek oka a kúttalpon mutatkozó homokfeltöltődés és a perforált szakasz elkolmatálódása volt. A kúttisztitás eredményes volt, de a vízkezelési technológiát a jövőben javítani kell. A rétegekben bekövetkező nyomás- és hőmérsékletváltozások jól számíthatók, a tanulmány egy példát mutat be erre.


