A Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott Geotermikus Kutatási Központja (GEAR), Földrajzi és Földtudományi Intézete, valamint a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete április 16-án a használt termálvizek visszasajtolásáról szervezett egynapos nemzetközi konferenciát.
Az eseményről készült összefoglaló elérhető az egyetem honlapján, ahonnan az előadások is letölthetők
A rendezvény rávilágított arra, hogy a porózus kőzetekbe történő vízvisszajuttatás mennyire összetett dolog, milyen sok oldalról szükséges azt vizsgálatok tárgyává tenni, hogy a végbemenő folyamatokat nyomon követhessük, megérthessük, és ez alapján esélyünk legyen hosszú távon megbízhatóan és olcsón működő visszasajtoló rendszerek megépítésére.
Szanyi János, aki az esemény fő szervezője volt, bevezető előadásában Nádor Annamária kiváló munkájára támaszkodva bemutatott egy térképet a Magyarországon napjainkig visszasajtolási céllal megfúrt termálkutakról. Kiderült, hogy 62 db homokköves és 22 db karbonátos környezetben létesült visszasajtoló kutunk van.
A homokköves visszasajtoló kutak tekintélyes száma hallatán a következő kérdések merül(het)nek föl, ami akár egy következő szakmai találkozó témája is lehetne:
- Miért fúrtunk ilyen sok kutat, ha alapvető kérdésekre még most keressük a válaszokat?
- Milyen utóélete van a visszasajtolási céllal megfúrt kutaknak?
- Közülük hányat üzemeltetnek valóban visszasajtolóként, és milyen tapasztalatok gyűltek össze?
- Mennyibe kerül visszasajtolni a vizet, és mennyibe kerülne a felszínen elengedni?
(A képen a kerekasztal beszélgetés résztvevői.)
