„Forró téma: a geotermikus energia Európában” címmel tette közzé 20 oldalas tanulmányát a londoni székhelyű EMBER Energiakutató Közérdekű Társaság*. Fő közlendője: az Európában 2025-ben gáz- és széntüzelésű erőművekben megtermelt villamosenergia 42%-át a kontinens geotermikus energia potenciáljának töredékével helyettesíteni lehetett volna.
A némi szemrehányást (is) tükröző megállapítás mellett a tanulmány lényege az alábbiakban foglalható össze:
- A mesterséges geotermikus rendszerekkel (EGS) létrehozható villamosenergia-termelési kapacitás az Európai Unióban körülbelül 43 GW, amihez 100 €/MWh alatti önköltség párosul, ami már versenyképes lehet a szén- és gázalapú villamosenergiával. Legnagyobb a potenciál Magyarországon (28 GW), majd Lengyelország, Németország és Franciaország következik.
- A geotermikus erőművek jól illeszkednek változó energiarendszerhez.
- Az EU a geotermikus energia terén betöltött vezető szerepének elvesztését kockáztatja, ha nem biztosít erőteljesebb támogatást ennek a területnek. A földhő térnyerése az EU-n belül még mindig lassú és szórványos, ami az EU szintű egységes keretrendszer hiányát tükrözi, növelve annak kockázatát, hogy a fejlesztések súlypontja a jövőben Európán kívülre helyeződik át.
*Közérdekű társaság: Community Interest Company (CIC) – egy Nagy-Britanniában létező különleges vállalati forma.
Kiknek és miért készül(hetet)t az EMBER tanulmánya?
Fenti összefoglalóból arra következtethetnénk, hogy az EU felelős döntéshozóit, az „egységes keretrendszer” létrehozását eddig elmulasztó tisztségviselőit kívánták fölébreszteni az anyaggal, mondván, ha most azonnal nem cselekednek, akkor lemaradunk. Kétségkívül Európa sok területen veszíti el korábbi vezető vagy ahhoz közeli szerepét, és szorul egyre hátrább tengerentúli és távolkeleti versenytársaival szemben. A felébredés tehát úgy általában is nagyon indokolt lenne.
A tanulmány főcíme ugyanakkor azt állítja, hogy a geotermikus energia már elég költséghatékony ahhoz, hogy Európában elterjedjen. Ezt olvasva mire gondolhat ilyenkor pl. egy EU biztos? Valószínűleg arra, hogy ezek szerint itt nagy gond már nincs, és a geotermikus energia meglévő uniós támogatásait fokozatosan ki lehet majd vezetni, újakat meg nem is kell alkotni, mert minden működni fog piaci alapon.
De jó lenne – mondhatnánk – ha már itt tartanánk! Nem tartunk ott, és a címbeli kérdés megválaszolásában sem jutottunk előre.
Próbálkozzunk másik kérdéssel: mire jó ez a tanulmány?
Egy erénye biztosan van: puszta létezésével ismételten felhívja a geotermikus energiában rejlő lehetőségre a figyelmet, miközben saját véleménye megfogalmazásához a legfrissebb mérvadó publikációkból merít adatokat, információkat. Ezek között megtalálható a Nemzetközi Energiaügynökség tanulmánya a geotermikus energia jövőjéről, az IRENA jelentése a megújulóenergia-termelés költségeiről, és a szokásos EGEC piacjelentés. Az EMBER anyagának legfőbb alapját azonban egy tavaly áprilisban az Elsevier által kiadott cikk adja. D. Franzmann és alkotótársai a geotermikus alapú áramtermelés potenciálját vizsgálták műszaki és gazdasági szempontból, és hogy milyen a földtani közeg hőmérsékletének megújuló képessége. A figyelemre méltó írás letölthető innen. A cikk több helyen is említi Magyarországot, de érdekes módon egyszer sem úgy, ahogy azt az EMBER tanulmánya teszi. Egy ízben a szerzők pl. úgy fogalmaznak, hogy vizsgálataik eredménye szerint Európában alacsony önköltségű geotermikus áramtermelésre csak Izlandon, illetve Magyarországon van lehetőség, amelyek viszont 25-szörösen, illetve 6-szorosan haladják meg az adott ország villamosenergia szükségletét. Az, hogy a magyarországi geotermikus áramtermelési potenciál 28 GW lenne, ebből az anyagból nem tűnik ki, mint ahogy az európai 43 GW sem. Utóbbira éppenséggel egy nagyságrenddel nagyobb értéket adtak meg: 500 GW-ot.
Franzmann-ék – egyébként nagyon tisztességesen – sok földterületen egyszerűen kizárták geotermikus erőművek telepítésének lehetőségét, például mert ott erdő, tó, folyó vagy árvízveszély van, vagy mert a madár- és/vagy természetvédelem, meredek hegyoldalak vagy éppen sűrűn lakott városok akadályozzák a földhő hasznosítását. Világszinten így is 12 TW (elméleti) potenciál jött ki, ami a jelenlegi villamosenergia-igény mintegy 88%-a. Ez legalább egy hihető, számítással, meg persze sok feltételezéssel, becsléssel alátámasztott számérték, ami azért igazodási pontnak elfogadható. Amúgy gyakorlati jelentősége nincs.
Nos, az EMBER tanulmánya arra volt jó, hogy most már ezt is tudjuk.
