A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (International Renewable Energy Agency – IRENA) gondozásában megjelent a Megújulóenergia Statisztika 2025 című jelentés, amely az elmúlt bő két évtized tárgyi vonatkozású adatait dolgozza fel táblázatok és grafikonok segítségével, bemutatva az irányvonalakat, és előre jelezve a fejlődés várható ütemét.
Összességében a megújuló energiaforrások a globális villamosenergia-termelés 29,9%-át tették ki 2023-ban, összesen 8928 terawattórát (TWh). A fennmaradó 70,1% (20 939 TWh) fosszilis tüzelőanyagokból, atomenergiából, szivattyús energiatárolásból és egyéb nem megújuló energiaforrásokból származott, így a globális villamosenergia-termelés minden forrásból 29 867 TWh volt 2023-ban.
A teljes villamosenergia-termelés átlagosan 2,5%-kal nőtt évente 2012 és 2023 között. Ugyanebben az időszakban a megújuló villamosenergia-termelés 5,9%-os éves növekedési ütemmel bővült, jelentősen meghaladva a nem megújuló alapú villamosenergia-termelés mindössze 1,3%-os értékét. 2023-ban a megújuló villamosenergia-termelés 5,6%-kal nőtt 2022-höz képest, míg a nem megújuló energiaforrások termelése 1,2%-kal nőtt ugyanebben az időszakban. 2010 óta a legnagyobb növekedés a megújuló villamosenergia-termelésben a nap- és szélenergia esetében volt tapasztalható, amelyek együttesen a globális villamosenergia-mix 13,2%-át tették ki 2023-ban, ami 15,7%-os növekedést jelent 2022-höz képest.
A 2000-2023 közötti időszakban a megújuló villamosenergia-termelés energiaforrásonként mennyiségében, illetve arányaiban a következőképpen nézett ki:
Érdekes képet kapunk, ha egy tetszőleges év energiatermelési és beépített teljesítmény adataiból próbálunk meg további következtetések levonni. A jelentés nem tartalmazza, de könnyen kiszámítható az ún. csúcskihasználási tényező (angolul: load factor) minden egyes megújulóenergia-fajtára, ami azt mutatja, hogy maximális kapacitású üzemmenettel az éves energiatermelés milyen időtartam alatt (az év hány %-ában) lett volna elérhető. A 2023-as adatok az alábbi táblázatban láthatók, amit diagrammal tettünk még személetesebbé.
| Megújuló energia | Energiatermelés | Beépített kapacitás | Csúcskihasználási tényező | ||
| (TWh/év) | arány | (GW) | arány | ||
| Víz | 4 270 | 47,82% | 1 277 | 28,74% | 38,2% |
| Szél | 2 304 | 25,80% | 1 133 | 25,50% | 23,2% |
| Nap | 1 624 | 18,19% | 1 866 | 42,00% | 9,9% |
| Bio | 632 | 7,08% | 151 | 3,40% | 47,8% |
| Földhő | 98 | 1,10% | 15 | 0,34% | 74,6% |
| Tenger | 1 | 0,01% | 1 | 0,02% | 11,4% |
| Összes | 8 929 | 100,00% | 4 443 | 100,00% | 22,9% |
A földhő alapú villamosenergia-termelés kiugróan magas csúcskihasználási tényezője (74,6%) azt jelzi, hogy a geotermikus erőművek állnak a legközelebb az alaperőmű üzemmódhoz, az ún. zsinórüzemű termeléshez. A földhő egyik erőssége éppen abban nyilvánul meg, hogy képes olyan magas csúcskihasználást teljesíteni, amiről pl. a „mindenfüggő” (napszak, évszak, időjárás) napenergia csak álmodozhat. Paradox módon a földhő ezen erősségét éppen a napenergia és a – „csak” időjárásfüggő – szélenergia erőteljes felfutása veszélyeztetheti. Az óhatatlan termelési ingadozások kiegyenlítésére ugyanis a jól szabályozható geotermikus áramtermelés ad megújuló alternatívát. Amennyiben ez megvalósul, amihez persze előbb jelentősen fel kell futtatni a földhő alapú villamosenergia-termelést, akkor búcsút mondhatunk a jelenlegi toronymagas csúcskihasználási elsőségnek.
A teljes, országonkénti lebontásokat is tartalmazó jelentés és összefoglalója letölthető innen.
