A Magyar Geotermális Egyesületnek 2026. május 28-án zajlott le az éves rendes közgyűlése. Szita Gábor megtartotta elnöki beszámolóját az egyesület tevékenységéről, a felügyelőbizottság elnöke értékelte a szervezet gazdálkodását, a közgyűlés új elnökségi tagot választott Vitai Zsuzsanna személyében, de ez a cikk nem a „kötelezőkről” szól. Hanem a párbeszédről, ami a tagok – fiatalok és éltesebbek (örökifjak!), a geotermia iránt érdeklődő „laikusok” és az ágazatban elismert, vezető pozícióban lévők – között folyt.
Igen, az egyesület tavaly is eredményes évet zárt minden szempontból: véleményezett, előadásokat tartott, képviselt, konferenciát rendezett, pályázott, felelősen gazdálkodott, gyarapította tagságát… Az új belépők névsorát tekintve szakmabeli és a geotermiában kevésbé járatos, csupán tudásszomjjal megáldott is megtalálható köztük, ami utóbbi újdonság. Az is ritka, hogy ágazati szereplők alkalmazottja, vagy hatósági ügyintéző, közhivatalnok magánszemélyként csatlakozzon egyszerűen azért, mert gyarapítani akarja geotermikus tudását és személyesen is meg szeretné ismerni az ügyfeleit. Mint ahogy az is, hogy egy olyan „nagyágyú” állami cég is, mint az MVM Zöld Generáció tagsági kérelemmel forduljon az elnökséghez. Ami közös bennük, hogy szeretnék megismerni egymás véleményét, látásmódját. A közgyűlésnek szép momentuma volt, amikor több évtizednyi szakmában eltöltött idővel és egyesületi tagsággal a hátuk mögött lévők felajánlották segítségüket, tapasztalatukat az ifjabb generációnak. (Mondjuk a teremben legfiatalabbként jelen levő Jenei Ákos Zoltán segítség nélkül is kiváló összefoglalót adott az MGtE konzorciumi partnerségével jelenleg folyó EU támogatott GreetGeo projekt eddigi eredményeiről.)
És akkor előállt Dr. Szanyi János (Szegedi Tudományegyetem) elnökségi tag a geotermikus energia szabályozási jövőjéről tartott vitaindítójával. Merthogy a területen van egy kis káosz: a jogszabályokban épp úgy, mint a fejekben. A probléma vélhetően a nézőpontok és elvek különbözőségéből fakad. (Hisz ne feltételezzünk eleve rosszindulatot senkiről se!) Mivel változó időket élünk, adott a lehetőség, hogy magunk menjünk elébe a reformoknak. Sőt, van olyan terület, ahol már majdnem ki is futottunk az időből. Lássunk néhányat!
A vitaindító kiindulási pontja, hogy a pazarlás és a korrupció lehetősége benne van a rendszerben az Állami Számvevőszék tavalyi jelentése szerint (melyből több következtetés nem került nyilvánosságra):
- Nem egységes a szabályozás, a geotermikus energia különböző típusú felhasználóira más-más eljárásrend vonatkozik. Helyes volna egységesen a mindenkori bányahatóság hatáskörébe utalni a geotermikus energia bármiféle kinyerését, akinek szakhatóságként az egyes ügyek teljes körű tisztázása érdekében amúgy is be kell vonnia más hivatalokat az eljárásokba.
- Az önkormányzatok sok esetben kizártak a pályázatokból, pedig előjogot kéne, hogy élvezzenek, hiszen a geotermikus energia tipikusan helyben kitermelt és fel is használt energia. Más esetben is prioritásuk kéne hogy legyen, nagyobb jogkört lenne célszerű adni az Önkormányzatok kezébe az érdekellentétek elkerülése céljából.
- A geotermikus kutatás engedélyezése során szakmai véleményező testület, a Geotermikus Energia Bizottság nem transzparensen működik, a jogbiztonságnak az elemi követelményeit sem elégíti ki a rájuk vonatkozó szabályozás.
- A geotermikus energia nem részesül egyenlő elbánásban pl. a gázhoz képest, ami különösen a távhő árszabályozás területén hátrányos.
- A visszasajtolás elviekben 2027. december 31-től általánosságban kötelező. Húsz éve ismert ez a határidő, de nem nagyon történt semmi, hogy miként lehetne megvalósítani. Nem tudjuk, hogy kéne egy hosszú távon is hatékonyan működő, jó homokköves visszasajtoló rendszert létrehozni, nem ismerjük egymás ezirányú tapasztalatait.
- Hazai geotermikus fúrási kockázatkezelő alap szükséges minél előbb, amennyiben nem jön létre európai szintű.
- Nincs megfelelő hangsúly a geotermia oktatásán, ezért is alapították meg tavaly a HUN-REN keretein belül a Rybach Kutatási Központot.
E kérdésköröket először egymás között célszerű tisztázni, amelyre egy közgyűlés kiváló alkalom. Őszinte beszélgetés(ek) formájában ott lehet oldani a szemléletbeli különbözőségekből fakadó feszültségeket, feltárni és megérteni a véleménykülönbözőségek okát, majd kialakítani egy közös szakmai álláspontot. Nos, május 28-án az MGtE közgyűlésén a „kötelezőkön” túl egy másfél órás konstruktív párbeszéd zajlott. (Aki nem hiszi, annak ott kellett volna lennie. 😊)
Nyitókép: Nagy József Attila (Veresegyház) és hallgatósága